Tükörképem néz farkasszemet velem,
háttérből a múltam is visszaköszön.
Ráncaimat szememmel egyengetem,
Fásultan nézem, ez ám az üvegközöny.

Megöregedtem, megkoptak a napok,
megtört varázsa a megszokott illatnak.
Az ébenfa is szürkévé lesz és andalog,
a nappal is helyet ad idővel a csillagnak.

Nem csodára várok, de kicsit még vagyok,
örömömet lelem abban, hogy élek és éltem.
Tettre kész énem még időnként csacsog,
Felfűzöm gyöngyként amit eddig meséltem.

Mit hoz a holnap, azt kíváncsian várom,
kicsinosítom majd neki újból magamat.
Gondolataim sokasága átfut egy árnyon,
vajon hányan hallják meg még a szavamat?

Szétfolyik a szó, mekeg-makog az elme,
ti kedves játszótársak, játszatok még velem.
Legyen ez gyermeteg lelkem győzelme,
egy kiszabott úton mely már bilincstelen.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…