Trocheusok a fáradt szívről

 

Balga az, ki vágy a szépre,

Szíve hogyha mindig égne,

Mint, ki érzi: sorsa véges,

El ne hagyja álma, édes,

Múltja hátha visszatérne,

Kéjt a kínra nem cserélne,

Ósdi szíve újra szólna,

Mintha égi hárfa volna.

 

Daktilusok az elmúlásra

 

Lankad a szív heve, készül

távoli útra, a bátor,

roskad a szív sebe, mélyül,

védi a kék ege: sátor.

 

Édes a titka a szívnek,

ássa a vágyai sírját,

méreg a sors keze, mindnek

múlik a napja, ne bízz hát.

 

 

 

 

Jambusok a fáradt szívről

 

Ne csapj be, délibáb, a szív helyén ma folt,

Megőrzi titkomat, mi földi volt, ma holt,

Sötét veremben él, kiből kihalt a vágy,

Te játssz csak, égi fény, sebem, ha újra fáj,

Lehunyt szemembe’ volt kacér erény, ledér,

Kopott a régi vágy, ma már nem ég, ne kérd.

 

 

Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással…