Adventi gondolatok.

Évtizedek távlatában
Gyermeklélek mesevilágában
Újra élem szép adventi emlékem
S könycsepp jelent meg szememben
Mikor felidéztem
Advent áldott napjait
Hogy töltöttem
Családom körében
Az ünnepre felkészitettek szüleim
S jobbal lettek iskolai jegyeim
Vándorlásaink nehéz útjain
Bárhol is ért minket a Karácsony
Ezen perceket mindig visszavágyom
A templomba betérve úgy éreztem
Nem rohan velünk esztelenül az idő
Habár sűrűsödött kinnt a világban a levegő
S bőrünkön éreztük, milyen a sovány esztendő
A megváltó várása mindent elhomályositott
Szüleink arcáról a ráncokat elsimitott
Nem tobzódott az ajándék várása
Izgalmat okozott csak a karácsonyfa állitása
Voltak esztendők, mikor a család útrakelt
S a tiltott városban a nagyszülőkkel ünnepelt
Disznóvágás szolgáltatta az elemózsiát
S a feledhetetlen házi-rétes emelte az ünnep-várást
Krisztus érkezése, s a család békéje
Távol tartotta a politika moraját
Az elnyomatás vészesen emelkedő súlyát
Éltünk, s együtt voltunk
S egy szebb, boldogabb jövendőt vártunk
Helyette mára az advent elvilágiasodott
Mintha megnyilt volna alattunk a föld
Bezuhantunk a földi tisztitótűzbe
Betört a sátáni kisértés a mindennapi életünkbe
Nem a hitetlenség, nem az Istenkeresés
Hanem a hit elleni gyűlölet lett a kisértés
Morog a föld, égnajlatváltozást zúdít fejünkre
Műezzin kiáltást zendít az éterbe
Lerombolná, vagy hajléktalanokkal
Tömné meg Krisztus templomát
De Ő szívünkbe települt
S onnan küldi szeretetét és áldását
Innen kiűzni sohasem fogják tudni
Bár éltünket egyre könnyebb kioltani
Fegyverrel, késsel és álnok hazugságokkal
Rágalommal és földi hívságokkal
Minden szándékuk arra öszpontosul
Hogy kioltsák belőlünk az Advent örömét
Hogy a földi tisztítótűzből
A földi pokolba kárhoztassanak
Hogy a Krisztus várást
Profán köntösbe bujtassanak
Hogy meggyalázzák jövetelének célját
Hogy Ő az út az igazság és az élet.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…