Ifjú éveim korai rímeire,

Tétova költő, ki téblábol,

Vízcseppek fröccsentek falikút köveire,

Pattogó szikrák egy rakétából.

 

Megzavarták egy szentély csendjét,

Hol béke és tömjénfüst honolt,

Verseimre, mik leírták a világ rendjét,

S ott maradtak a polcomon.

 

Raktárak mélyében porosodva,

(Ki tudja, hogy kerültek oda s mikor!)

Verseimre, penészes hordók nemes borára,

Egyszer kíváncsi lesz még az utókor.

 

Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással…