“Marionettát leselejtezzük. Unalmas, és kopott. Nem ő az első Marionetta Babúzs, akit le kell cserélni. A zsinórjai gyengék. Porcelán arca repedt. Javaslom selejtezzük le, és készítessünk egy újabb, szebb s bájosabb marionett babát! A műsorszámot pedig teljesen átírjuk.”

a leselejtezés megtörtént. pedig nem voltál unalmas, és kopott sem. harmincévesen az unikornisaiddal álmodtál minden éjjel. az idegeid zsinórjai voltak csak gyengék, pontosabban a wilson-kór volt erősebb. emlékszel, amikor egy szobába kerülve végigsuttogtuk az éjjeleket, mosolyodat mindig megirigyelhette a hold, mert az is csak egyre töltekezett belőled. teliholdnál rajzoltál nekem egy egyszarvút, aki nekiindul az éjszakának, és… de mindegy is…

Ez volnék én? Marionetta Babúzs kisasszony? Egy hitvány marionett bábu? Ki oly’ könnyen pótolható? Kiből oly’ sok van? A bájos Marionetta Babúzs kisasszony, aki egy kellemesen formás, légiesen ártatlan, mégis huncut jelenség, ki minden este színpadról színpadra, mulatóról mulatóra, városról városra járja a nagyvilágot, hogy elbűvölje cserfes humorával, szűzi szépségével érces, ám vékony hangjával a nőket s férfiakat?”

nem voltál hitvány, csak sajnálnivaló. az élet megedzett. a halálra. bordatörötten is mosolyogtál. azt mondtad, nem látszik, hát nem fáj. a véres dunát rajzoltad a nyakadra. azóta befagyott már a folyó. a duna holt-ágára garbót húztál. emlékszel, amikor a sötétben megpillantottam a falban egy szöget. te felálltál a kisszékre, mert bátrabb voltál, mint én, és kihúztad nekem azt a szöget. aztán jól lefertőtlenítettük, és én az ujjbegyembe szúrtam, hogy vörös pettyeket hagyjak egy korrektúra-példányon, amelyhez hiába kértél nekem tollat, ceruzát, nem adtak. emlékszel, amikor méz helyett voltarent kentünk a kenyérre.  heccből a földre ültünk a kispárnáinkra. ott is veled voltak. legalább heten. fehér szarvukkal beleszúrtak az emlékeinkbe. a római Plinius-t is magával ragadták. most te ülsz a kedvenc unikornisod hátán. a rettegés fátylán, az idő tömblekvárján átjutva. kétezer-tizennyolcnovembertizenhatodikán…

Ez vagyok én. A pótolhatóan pótolhatatlan Marionetta Babúzs kisasszony, egy marionett bábu. Igen, ez vagyok én…

Ez voltam…

 

Dr. Lajtos Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. Püspökladányban születtem, Nádudvaron éltem húszéves koromig, azóta Debrecenben élek. A püspökladányi…