Posted by
Posted in

Úgy szeretlek…

Úgy szeretlek én téged, Ahogy az alkony festi a tetőket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a virágok szeretik a méheket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a szellő az alvó réteket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a patak a benne rejlő életet, S úgy szeretlek én téged, Ahogy embernek csak szeretnie lehet.

Posted by
Posted in

Ha tudnád…

ha tudnád, hogy ilyenkor mit érez ő ki táncközben is a szívét mutatja hisz az emberi lét olyan esendő zene hullámain úszik a partra hullámok hátán érni majd partra miközben lágyan simogat a szél talán ott egyszer ő is megtalálja ki szavak nélkül a szívéig elér addig csak táncol ott a színpadon hol érzéki bájjal […]

Posted by
Posted in

Szeretnék…

Szeretnék madár lenni, szárnyaimat lassan felemelni. Kecsesen magasra repülni, minden búmat, bánatomat elfeledni. Szeretnék madár lenni, szerelmemhez mindig visszamenni. Repülni boldogan, jönni-menni, de csak egyhez visszatérni. Szeretnék madár lenni, mindenkinek egyszerre visszaüzenni. Örökre boldog maradni, nem akarok tőle soha elszakadni. 2016. augusztus 14.

Posted by
Posted in

Reggeli felleg!

Mese-mese mátka… Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… Néha hál’ Istennek az ellen is […]