Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e Isten, merre vagy? Fel tudod fogni lényét? Vagy csak érzed Őt? Ó, emberi agy! Érzékeled lényegét? Vagy csak féled Őt? Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök Isten

Rózsa Iván: Örök Isten Ingatag lét-tudat: Isten, mondd, merre vagy? Biztos bizonytalan: Végtelen s kortalan… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Kártyajáték

Kártyajáték Nagy a ricsaj a kocsmában A terem közepén egy kerek asztal Az italtól eltorzult arccal A hangzavarban ülnek a kártyások Mit megszakítnak káromkodások Egyre emelik a téteket Az ezresek csak úgy repdesnek A vesztes megszakítva a játékot Mérgében hirtelen a pénze után kap Ebből lesz a nagy kalamajka Egymást csepülve szállnak birokra Igy kerül […]

Posted by
Posted in

Eltűntek az évek

Hétköznapi pszichológia… Hirtelen, futva tűntek el a fiatal évek De érdekes, én az óta is magammal vagyok. Láttam én, hogy véglegesen futásnak eredtek, S Én, az óta jobb híján, mindig magammal vagyok, Ha jő halál, hogy készüljek… csak egyedül megyek… Vecsés, 2017. július 13. Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sors

Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

Posted by
Posted in

Bénaság és érzés.

A bénaság, más érzést ad. Tapintásod finomabb, lágyabb. Zsigeredben van, a fogás erőssége. Kezed, lábad nem érzed, de Agyad felfogja, mikor, Érzés nélkül kapaszkodsz! VALAKI fogja a kezed, Vezeti lábad,-igaz, ott a bot- De, ez, csak mellékes, Az, csak egy “bot” Tart a Föld, közben Lebegsz az Égben! VALAKI vezet, VALAKI irányít! VALAKI körül ölel! […]

Posted by
Posted in

Csak mindenért

Edit Szabó : Csak mindenért “Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem “, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a holnapra, “csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem ” mikor a szivárvány felragyogott a kék égen, dicsőséget hozott életembe, a hajnali fény felderengett s megszülettek gyermekeim, a nap fény […]

Posted by
Posted in

Bor és mámor

Edit Szabó : Bor és mámor Vörös bor a poharadban, arcod vígan muzsikál, mosolygó szem, édes álom, ki tudja, hányadik már? Szakálladban nincsen borcsepp, mégis csillog a szemed, koszorúval köszönöd meg szőlő szüreti ünnepet. Tavasszal dologgal kezdtél, őszi tőkéket metszettél, egész nyáron adott munkát, míg termőre fordult a vágy. Napsugár fénye segített, a fürtök megédesedtek […]

Posted by
Posted in

A vágyam

A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna, Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska, A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna… Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő, Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő, Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő. * A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné, A reménységem […]