Posted by
Posted in

maradt a semmi…

peng az égen és zeng a földön őrült a zaj a kopácsolás mutyi a munka ezt teszik újra folyik a fű alatt a harácsolás talán nem látod mért marad rajtad e gigászi zajban a rút fájdalom mert teszed a dolgod de ellopják a koncot mit a terített asztal szolgája dob maradt a semmi a lelked […]

Posted by
Posted in

Magamban

Forrongnak a létkérdések… Senkit nem érdekel, hogy mit írok, Írok így hát, magamnak. Senkit nem érdekel, mit gondolok, Gondolok hát, magamnak. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Önmagam vagyok. Az egész világ bennem, Bennem, lelkemben ragyog. Lélekben vagyok – […]

Posted by
Posted in

Vagy, aki vagy

Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szikra vagy a kelő Napban, hideg fényed oly vakító, ott vagy, tudom és ez így jó.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szellő vagy egy zárt palackban, ha kell hűsítsz nyármelegben, hajat kócolsz, szoknya lebben.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Dallam vagy egy régi lantban, s ha húrjain játszik a szél, szavak […]

Posted by
Posted in

Életforgácsok

Alkotóház Gyenge csend honol,bogár kóborol,fehér papíron szemérmes  redőny,beengedi illendőn,csendben írjon alkotók alkotják,rímekbe gondolják,sírjon,fájjon kert zuga műhely,hol csend delel,íróvá váljon múlt parazsa,szerelem lángja most ne fájjon. Öreg,szülői ház,köcsögön vén máz,széljárta betűk,szavak gondolatok sok tánca mindenki itt alkotó,a nagy folyó,átvisz,rímóceánon. Létünk Arcok,könyvek,évtizedek, új,régi ismeretek csendes óra,vagy virradóra új napnak,kihívásnak,megfelelni,másnak a világ,hangulat,mozgó láp alatt míg a végtelen a […]

Posted by
Posted in

A múlt kövei

A múlt kövein táncol a szél a bevésett betűkön játszik a fény. Hallgatag emlékek üzenete: volt idő, itt jártunk köztetek. Kopott szürke cement, poros márvány keret, feszülő kereszt, betűk és számok rendjében megelevenedik az ember,a lélek. Itt éltek ők egykor régen, dolgos kezeikkel alkották a szépet a mindennapok sűrűjében. Születtek, szerettek, haltak. Arcukra mély barázdákat […]

Posted by
Posted in

Őszi pillanatok

Őszi pillanatok Egy “őszi kávé” mellett minden más. Megtalál és körbeleng az elmúlás illata, zamata, gőze- színes levellekkel összeszövődik laza kárpittá. Illanó, forró pillanatok emléke még itt kísért, a tavasz és a nyár beérett, leszüretelték, s a novemberi látomásunk már a következő életünkért táncol. A temetőkben zsongó élet lángol. Az élet virágaitól boldogok a halmok. […]

Posted by
Posted in

Halottaink

Halottaink Sorsunk elrendeltetett Szeretteinktől sokszor búcsúznunk kellett Ám él kapcsolatunk a napi imádságunkon át A kapocs köztünk a Krisztusi szeretet S hogy találkozhatunk,ha éltünk majd beérett A lámpás lángját visszük a szívünkben Mert hiszünk,hiszünk az örök életben Ezzel gyújtjuk meg a temetői mécseseket A közös időkre a virágok emlékeztetnek Szeretnénk visszaforgatni az idő kerekét Újra […]

Posted by
Posted in

Míg tart

Míg folytonos a lélegzésem, Addig tart az én reménységem! (HIAQ) Reményem bennem él Míg szívem dobog s lélegzem. Remény nélkül nincs lét. * (sedoka) Lélegzetvétel – Szád sarkában remény ül, Élni, élni, élni még! Lélegzetvétel – Nélkül élni nem lehet, Reményt ez szabályozza. * Amíg tart az én reménységem, Addig elkerül a végzetem! Míg remény […]