A szürke eső kopog vállamon, hagyom, ugyan minek nekem dicsfény, s talmi vagyon? A nap már rég nem pazarolja rám fényét, még összerakom emlékeim, mint kévét. Metsző szél fú arcomba, cserzi a bőröm, minden szavad goromba, szívemben tőrök, a múltam betakar, fényes, égő fáklya, csak a kifakult múlt lehet ilyen drága. Börtönöm falait […]
Ha figyelünk,ezernyi üzenet van a számunkra,üzen az Élet! Itt az idő,életet kapsz,éld át az örömöket,a bánatokat,próbáld megvalósítani álmaidat! Ha a sorssal,életeddel elégedett vagy,boldogság,igen közel van,ha csak rövid ideig tart is. Üzen a kiságyad,,játékaid,a labda,a kia autó,baba,mesekönyv,később? Sajnos ,ha felnősz, onnan az élet nem játék!Az iskolapad? Üzen,sok mindent kell megtanulnod,hogy boldogulj. Üzen a kert,a fűszálak,a körtefa,ki […]
A téli nap most reám fonja bágyatag fényét, te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen, tudom – bár nem vagyok se látnok, se jós – a végét, itt kopog az öregség – bús, rút banya – szüntelen, legyintek: viselek még néhány háborút s békét, amíg visszatérsz, s a rózsák kinyílnak csendesen.
Hogy nem haltunk bele, az nekem jó, Én akkor magába, s maga énbelém, Hogy nem érezzük, hogy a földgolyó Alattunk elúszik csendben, könnyedén. Az nekem jó, hogy versem víg, bohó, Nem komoly, minek a költői babér, És hogy nem kell pirulni lángolón, Amikor ruháink széle összeér. És nekem az is jó, hogy nem zavar, […]
Ma esküszünk! (9 soros) Ma lesz, az esküvőnk. Régen vágyott nagy nap lesz, Életnek, mi, remek lesz! Telik még egy óra, Már boldog házasok leszünk! Boldog a lélek-énekünk. Ígéreted… hűség! Feleségem leszel, szeretlek! Jövő életben elvisellek! (10 szavas) Násznép, már indulásra kész, Bennünk nincsen félsz… Életben, velem élsz! (HIAQ) Napsütötte lesz az Életünk, egymást szeretjük! […]
Ma mondjuk, hogy: igen… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap, Az állam után, isteni áldást ad még a pap… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap. Már öltözünk és megyünk igent mondani, A násznép meg még csak, most kezd koccintani… Már öltözünk és megyünk igent mondani. Isteni a szerencsém, hogy kifogtalak, szeretlek, […]
Szemembe kiül a könny, Te sosem ülsz mellém. Szívemben beáll a csönd, Te sosem vagy enyém. Ereimet jég feszíti szét, Közénk háló feszült. Halottnak való szerelmi lét, Római kőszobor mely kidűlt.
Hullámzó tenger mellett áll a zenész és játszik. Egyedül. Sápadt fiú várja kedvesét a mozi előtt. Egyedül. Szivárvány dalok születnek egy költő ajkán. Egyedül. Öregasszony szürke szemével várja a halált. Egyedül Esti imát mormol a pap, hazamennek a hívők. Egyedül. Egy rab töpreng tányérja felett, eszmél. Egyedül. Egy kislány siratja el kócos babáját. Egyedül. Valahol: […]
Ifjú éveim korai rímeire, Tétova költő, ki téblábol, Vízcseppek fröccsentek falikút köveire, Pattogó szikrák egy rakétából. Megzavarták egy szentély csendjét, Hol béke és tömjénfüst honolt, Verseimre, mik leírták a világ rendjét, S ott maradtak a polcomon. Raktárak mélyében porosodva, (Ki tudja, hogy kerültek oda s mikor!) Verseimre, penészes hordók nemes borára, Egyszer kíváncsi […]
Neved csengése – kezemben fióka Neved csengése – nyelvemen itóka, Száj, ami mozdul rezzenéstelenül Neved csengése – öt betű. Labda, ha röppen, elkapom, Ezüst csengettyű ajkamon. Kavics, ha pottyan pataknak medrébe Visszhangozza neved sebtébe’, Lovak, ha dobognak vadul Nevedet dübögik, mikor alkonyul Templomi áhitat csendjébe betér, Ravasz, ha meghúzzák, golyó, mi célba ér. […]
