Tülekednek emberek mint annyiszor máskor,
karácsony jön ezt mondják naponta százszor.
Az idő pénz, a pénz meg időt hoz,
ezt mérjed te is az álmaidhoz.

Zsongnak az üzletekben mint méhkasban a méhek,
felajzott aggyal ráduplázva kérnek.
Pénzzel akarják megvenni mit lehetetlen,
bizonygatják azt, hogy ez az ami verhetetlen.

Köpönyeget kellene cserélni már,
ily gondolatokkal tele van már a naptár.
Kisírt szemekkel és égbe kiáltó kezekkel,
lelkeken elnyugvó halomnyi sebekkel.

Mintha messzelátó távcsövön nézném én,
mégis felcsillan bennem a remény.
Sokan látnak már a ködös leplen túl is,
harsona az ébresztő, hiszem legalábbis.

Kígyózó sorokban kellene a szeretetért sorba állni,
esdeklőn kérvén a sorunkra türelmesen várni.
Kiszínezni jelenünket és jövőnket,
festett légtérben keresni lelki kikötőnket.

Hiszem ha eljön végre a várva várt nagy nap,
rossz gondolataink szertefoszlanak.
Megtisztult lélekkel tudunk imát mondani,
lepecsételt titkainkat ebben feloldani.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…