A fák megritkult lombjai között

Szerelmünk jelképe, nézd; odavan már,

Fogócskát játszanak az őszi ködök,

Tovaszállt a vidám illatos nyár.

 

Lelkünk didereg akár a nádszál,

Az érzelem máris új utat ígér,

Oly vigaszt, mely ha jobb is lesz a vártnál,

Csalóka, mint az álmos pipitér.

 

Hiába látjuk, vesztesek vagyunk,

Elhagyatottsággal nyújtjuk nappalunk,

Melyen nincs áldás, minden oly kopott,

 

Minden szó felesleges, üres, lopott.

Ó jaj! Gyengeségből vagdalkozunk,

S észre sem vesszük bennünk mi változott.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti…