Élt egyszer egy ember az erdőn békén,
sűrű bokrok mélyén sátorban lakott.
Rég elindult ő a szenvedés ösvényén,
és azóta megtépázott élete zaklatott.

Betegségben remény nélkül rongyokon,
gallyakat gyűjtögetett, melegedni vágyott.
Nem jutott túl soha sem a gondokon,
de híres büszkeségére nagyon vigyázott.

Egykor dédelgette őt a sors, volt egy háza,
iskolapadot koptatott és tanult is sokat.
Aztán egyszer elvitte az ár, oda lett az álma,
keserűsége őrzi oly szorosan a titkokat.

Azóta éhezik és fázik, emberszóra vágyik,
levetné már lelke sűrű titkát is ha kell.
Bódult hangulatban a régi élete hárfázik,
elcsigázott, gyötört teste, lelke vezekel.

Torz tükröt tart maga előtt, foncsorozatlant,
meglátja benne a múltat, jelent és a jövőt.
Szíve megkeseredett és most már lakatlan,
magával azonosulva megérti a szűkölködőt.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…