Gyertyát gyújtunk ma viola színűt,
adventi időszak első vasárnapját üljük.
Felkészülünk Krisztus eljövetelére,
születésének nagy-nagy ünnepére.

Magunkba mélyedünk és
lelkünkben csengőszóra ébredünk.
Megkeressük okát bűnnek és a bajnak,
tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak.

Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn,
ágak reccsenésére a becsület is belerezdül.
Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé,
de bizakodva nézünk a jövő felé.

Világtól elvonulva tudjuk megélni a fájdalmat,
levedlett lelkünkben megtisztított imánkat.
Esedező vágyat és új napra ébredést,
ahol eltörölve van bűnünk és minden vétkezés.

Por hullott szemünkbe az idők alatt,
nem látunk tőle tisztán a nap alatt.
Sűrű radírozásra lesz majd szükség,
hogy elvigye majd az emlékét.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…