2018. november 27-én, kedden. du. 16.00-tól műsorral egybekötve került sor Zuglóban a Civil Ház Kristály-termében a Horváth-Hoitsy Edit irodalmi-művészeti díj átadójára.

Díjazottak:

BODÓ CSIBA GIZELLA, író, költő

KŐ-SZABÓ IMRE író


Bodó Csiba Gizella szavai a rendezvényről:

Szeretettel köszöntöm Mindnyájukat, Mindnyájatokat!

Mielőtt bármit mondanék magamról, Horváth-Hoitsy Editet köszöntöm,
Tisztelegve emléke előtt egy versemmel!

(-ARANYpor netkötet 2013.)

Egyiptom „orvosainál”

Hathor Te vagy!
Hathor Vagy Te!
– Mondta Emil –
Az oszlopon rámutatva
A tehénfejűre, majd rám a nőre,
S behajtott bennünket
A templomi mély anyaölbe!
Mire kijöttünk, a Nap kígyója
Végig siklott a tempel falon,
A harmadik hajnalon
Indultunk a sivatagon
Átszelő utakon
Ősi misztikum nyomán
Megnézni Szobeket,
Aki gyógyított tízezer éve,
S ahogy odatartottam
Kezem lakhelyéhez
Ontotta ma is energiáját
Krokodil feje a
Tenyerem közepébe!
Oszlopok között, szent romokon
Köveken és homokon
Áramlott a végtelen energia,
Gyógyultan tértem haza!

Bp. 2013. július

Nem ismertük egymást személyesen, de nevünk, fotóink találkoztak lapokban:
Nem neki címezve írtam ezt a verset, de később olvasva övéit megértettem, hogy mi volt bennünk talán a közös; Egyiptom, az ókori kultúrák szeretete, megismerési vágya, tisztelete. S ez kiindulás lehet, lehetett volna barátságra is!
(Rövid életrajzát és verseit a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság Honlapjára tudtam feltenni, mint a Kulturális rovatnak, a könyvajánló-versrovatnak szerkesztője)

Bodóné Csiba Gizella vagyok!

Amit magamról mondanék, talán meghatározóak eddigi utamról;
– gyermekkoromban két szerelem volt, – 1. a természet iránti
2. a könyvek iránti rajongás!
Mindkettőhöz hűséges vagyok ma is, ahogy a harmadik szerelemhez is – férjem, barátom, vezetőm iránt, aki 30 esztendeje, hogy egy másik dimenzióba lépett át, s éppen holnap lenne születésnapja!
Hogy ma könyveken olvasható a nevem, jó részt neki köszönhetem; ugyanis az űr, amit maga után hagyott, indított el az ifjúkori álom beteljesítésére! Ehhez egy megerősítést utolsó munkahelyemen kaptam, ahonnan nyugdíjba vonultam, mint „humán-manager”. A marketinges kollégák fedezték fel verseimet, rajzaimat, fotóimat és kérték, hogy a Banklap számára – és egy Kongresszusi Központbéli kiállításra adjam át őket!
Innentől kezdve sok minden segítette az írást, fényképezést, megjelenést, s mindezek segítettek enyhíteni a társ elvesztése, majd a nyugdíjba vonulás traumáit!
17 könyv megírása, megszerkesztése és kiadása után vettem levegőt! Akkor a végkielégítés is elfogyott, de jött a lehetőség az elektronikus könyvek megjelentetéséhez. Ma már ezekből is van jó néhány új születésű is a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Regény, útinaplók, úti levelek, füves könyv, novellák, versek vannak a választékban.
A közel 20 esztendő alatt számtalan antológiában, gyűjteményes kiadványban is
megjelentek írásaim, valamint irodalmi folyóiratok szerzői közé tartozom.

Az írás minden formáját szerettem; hieroglifák, vagy gyorsírás, kódex vagy kézírás minden az emberről, a történelemről, a tudásról szól. Igyekeztem tanulni ezeket a grafológiáig bezárólag.

Gondolataimról, nézeteimről talán szóljon néhány vers! Szűk kis ízelítő, de reménykedem, hogy kíváncsiak lesznek a könyvek, net-kötetek tartalmára, s megnyitják őket!

Könyveimből pár példányt hoztam ez alkalomra, régiekből, s az újabbakból, is, fogadjátok szeretettel!

Bodó Csiba Gizella

Versek

Egyetlen arcom

Egyetlen arcom van,
Az árnyalataiddal,
Melyet rám vetítesz
Megtörve árkait,
Fényt csíkozol barázdáira,
Vagy árnyakat fektetsz szememre,
Mielőtt átadod neki a hajnalt.

Egyetlen arcom van,
Fogoly!
Rabul ejti a Nap
S homlokomon trónol,
Majd szememben kettéhasad,
Míg le nem hunyom,
Amikor borzongásod fodrozom.

Egyetlen arcom van,
Ezen fényezem tükrödet
A Holddal felkelek,
S mögé rejtem életemet!

Bp. 2013. március 23.

„Apróságok közül! Egy 4 soros

Tarts velem

Tarts velem s én oldaladon leszek,
Szeretőd, bordád, barátod, kedvesed,
Vagy fegyvered, ha fenyegetnek,
Ki békével hozza békességedet.

Talán ma

Reggelente mikorra összerakom
Minden csontom, mit tekergettem
Mint a Rubik-kockát,
A gerlék akkorra elduruzsolták
A köszöntőt, orosz földből származó
Nyírfa ágon,
Már csak a kávémat várom,
Mikor a kukás kocsi belerondít a
Csicsergő csendbe,
De minden rendbe’
Hisz a világ zajok-csendek főzete,
Por és oxigén szőnyege,
Lazán összekötött csokor,
Hullámzó galagonya bokor,
Mint reggeli hírekben a politika,
Min este már átvágtatott, nyesett
Vágott a tisztelt hallgató,
S az esti krónika.
Most bekacsint az új reggel,
Megemelem takaróm; hát legyen
Új napom, nézzünk szembe egymással
Mit tudok kezdeni én a mával,
S a Ma mit kezd majd velem,
Ha alkatrészeim kockába rendezem,
Hisz mindenhez dupla idő kell már,
De nem engedhetem, hogy a színek
Ne találkozzanak a sarkokon,
Hiszen minden ki van találva,
Kicsit még forgatom;
Talán Ma!
Talán Ma?

Bp. 2013. július 21.

Kart-karba öltve

Van hol a kar-karba öltve
Máshol a puska csőre töltve,
Mindenütt mások a szokások,
S amíg emlékezetembe leások
Mi volt ez – krumpli verem
Vagy lövészárok?
Melyik oldalon állok, álltok?
E ketté vagy százfelé hasadt világnak
– Mintha már nem ismerné a békét –
Tarkómon érzem jéghideg végét
A ránk szegezett földindulásnak.
Csőre töltve, csőre töltve
Ezer emberöltőre előre,
Honnan ered ennyi gyűlölet?
Miért nem adod a kezed
Jobb dolgokhoz mint a vérontás,
Zsigerekben a rontás,
nem évülnek el a pusztító gondolatok!
Talán fel kellene menni a hegyre,
Elcsendesedni, figyelve
Mit diktál, kopogtat a lelkiismeret
Az elaltatott, az elnyomott,
A rég meg nem hallgatott
Belső hang,
Megszüntetni a hangzavart
Amit a világ szít át az éteren,
Világhálón a neten,
Neked s nekem!
Tisztelettel kérdezem
Ki dönti el; – kar-karba öltve,
Vagy a puska csőre töltve,
Hogy melyik oldalon állok,
Fegyvert árulok, vagy …
Békéért kiáltok, melynek
Csak EGY az oldala,
Sorakozzunk fel hát oda
Ahol a Béke pallosa
Kimerülten lábhoz téve
A harcnak vége! Vége!
V É G E !

Csak…

Csak Erőt és Derűt kérek,
Örömlabdát amivel játszhatok,
Csak a Napot kérem,
Hogy beengedhessem,
Nyisd ki hozzá az ablakot!

Csak egy rétet kérek,
Hogy messze nézhessek,
Rajta bogáncsok, kankalinok,
Fátyolként tekerje rám a szél
A kakukkfű és kamilla illatot.

Csak egy nyájat kérek
Fűben legelészve,
Az égen vonuló másikat,
Pásztoruk lehessek földön, égen
Amikor átlépjük a hidat!

Bp., 2014. október 8.

Kereső

Mi volt a TEGNAP-Előtt?
Mi lesz a HOLNAP-Után?
Kérdem én állva a Mában,
Egy bimbóban, vagy egy urnában!

Hol voltunk tegnapelőtt?
Hol leszünk holnapután?
Nézem a Holdat bután
Az bölcsen visszavilágít reám.

Ezer évekkel ezelőtt kérdeztük,
S talán megkérdezzük ezer év után;
Mit tettünk Tegnap-előtt?
Mit teszünk majd Holnap-után?

Megkapjuk-e valaha a választ,
Rálelünk-e mézszín homokba’
– Kihordjuk-e mint a gyermeket,-
Hogy felemeltessünk a csillagokba?

Bp. 2013. december 21.

*

Végül egy vers az EGYÜTT- EGÉSZEN hangozzék el

Kautzky Armand előadásában!

Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. "Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a…