Megérint engem az ünnep lehelete,
emberek irántam érzett szeretete.
Kipattan belőlem a bimbózó élet,
tekintetem a messzeségbe réved.

Arcokat keresek és hangokat hallok,
többen közületek már régen rohantok.
Kergetek valami illúziót is,
lopva figyelek azért azon túl is.

Megállítanék mindenkit egy ölelésre,
jól eső szavaknak gyűjtögetésére.
Kiráznánk magunkból a fájdalmakat,
átszőnénk arany szállal az álmainkat.

Szeretetet úgy kellene kapni mint a levegőt,
mindannyiunknak ez adna életerőt.
Jövőben való hitünket szilárdítaná,
gúnyt űző embereket elbizonytalanítaná.

Összhangban vannak az örömöt adó lapok,
röpködnek a gondolatok mint dallamok.
Borút kiűztük már az utca végére,
nem vágyunk másra mint lelkünk békéjére.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…