A Pillangók szárnyai véresen
csapkodnak, fel az égig, ívesen
hagyják el eme földi létet,
hol a halál, mint egy nagy kísértet
águjjaival megkarcolja az eget,
majd kinéz magának, kémlelget,
kötelet fon fahusángból,
az időt tépázza ruhástul,
ködöt pipázik az istenadta,
nincs már tétje, hiába hallatja,
csak a Hétfájdalmú Szűz, ki értünk
az imamalmot hajtja, míg élünk,
ha majd virrad ama óra,
csak a Mesijás jön el újra.