Renga-láncversben nézzük az őszt!

Aszottan szikkadt
A színes levélavar.
Szél, bús nótát hoz.
Kapaszkodik sok,
Sárga, rőt, fonnyadt levél.
Szellő lefújja.
Puha szürkület…
Avarillat terjengős.
Épp elbújó nap.
Pirkadat dereng,
Friss avar illatozik.
Szél, levélverő.
Sokaság földön,
Őserők bomlasztóak.
Szőnyegnév, avar.
Fa alatt gyűlik,
Sok, szél cibálta levél.
Bronzszínű paplan.
Avartengerben
Tobzódik az elmúlás.
Szín kifakulás.
Avar tömböt vad
Szél kavarja sziszegve.
Vég tivornyázik.
Levélzizzenés.
Rőten hullt levél, földön.
Avar, vastagszik.
Szél ráncigálja
Hársfa arany ruháját.
Arany eső hull.
Nyírfaerdőben
Érződik, nyírfa mámor.
Alul, avar van.
Vad szél balhézik
Az erdőben a fákkal.
Tar fák reszketnek!
Alkonyban a fák
Remegnek, hull a levél…
Avarból, szőnyeg…
Avarban hangok…
Morcon támadja a szél…
Levélzizegés.
Időváltozás.
Avarszőnyeg hidegben…
Szellő lengedez.
Irgalmatlan szél,
Hulló levelet kerget.
Szétfújja avart.
Az avarpaplan
Vastagodik, színesül.
Mindent elborít.
Pergő, rőt levél
Hull, förgeteg fölkapja.
Máshol leejti…
Okker, fakózöld,
Rozsdás szín… avarbarna.
Nagycsalád, együtt.
Avarágyat bont,
Alvót ébreszt virgonc szél.
Kacagva elfut…
Megjött, lefeküdt…
Ágynak, avart használja.
Hűvös éjszaka.
Kavargó szélben,
Éjjel is hull a levél.
Még kicsit repül…
Szóródó szirmok
Kergetőznek, szellőben.
Avarszőnyeg él.
Hideg szél süvít,
Fákon nincsen már levél.
Nyakunkon a tél…

Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2018. október 23. – Kustra Ferenc – Renga-láncvers. A páratlanokat (avarról!) én írtam, a párosakat (szélről!) szerző-, és poéta társam Jurisin szőke Margit, amiknek a címe: Alvót ébreszt a virgonc szél