A magány társaságában kavargó gondolatok.
Csendben öklendezve, kiköpök néhány mondatot.
De marad mindig kétely.
S a métely.
Rág.
Nyomában, mint szűrő rácsain
Elfolynak
kéretlen, kelletlen
Kellemes, kellemetlen
Álmaim;
Cseppjeit kortyonként
nyeli a föld.
Barázda elsimul.
Béke honol.
A szél magot vet.
Virág nő.
Bánatot arat a jövendő,
Szüretel a halál,
A végítélő.

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett…