Rám nézel,
Nevetsz,
Késeket dobál felém
Kezed.
Rád nézek,
Nevetek,
Pillantásommal öllek.
Alantas
Alázattal
Emeljük tekintetünk
A világra,
Egymásra.
Csak agóniánk
Tiporja el álarcunk,
Fényesíti ki lelkünk,
Hogy még a föld fölött
Bocsáthasd meg
Vétkeink!