Anyám virágoskertje

Tavasszal majd a nárciszok
újra virítani fognak,
őrzi a régmúlt emlékét
a dolgos hétköznapoknak.

A diófa árnyékában
csak a gondolatom hűsöl,
a májusfa majd virágzik
a családi fészek kihűl.

A sok színű liliomok
tövében, megbújt ibolyák,
tulipán sorok pompája
őrzi, Anyám keze nyomát.

Elültettem kertembe
az emlékezés virágát,
az új tavasz majd elhozza
Anyám kertjének illatát.

Virágaim nyílásakor
ha mindez kevés lesz nekem,
álmom virágoskertjébe
még útra kelhet a lelkem.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…