Egyszer volt,
Hol?
A bükki kerek erdő közepében.
Úgy esett, hogy nagy lárma kerekedett. Csődület az éjszakában.
De pszt, hallgassuk csak:
Szentjánosbogárraj közeledik, zeng az erdő. Milliós tücsöksereg nyűvi rendületlen a vonót, miközben lassan a félhomályban feldereng egy kis lapulevél hintó.
Hat Szúnyogcsődör húzza, Futrinka hajtja:
– Gyí, lusták! Előre, lakodalom lesz ma még!
És valóban, ahogy közelednek látom már, íme az ifjú pár: Rózsabogár kisasszony, a csodás menyasszony és Nagytiszteletű Hőscincér úrfi, a dalia.
Micsoda pompa: pitypang fátyol, harmat cipellők, pókfonálból font nemes öltöny, ragyogó smaragd fűszálgyűrűk pihennek a mohapárnán.
A hintó megáll.
Éjjeli Lepke, a pap csendet int.
Röviden szól:
– Legyetek boldogok mindhalálig!
Gyűrű fel!
Csókra nyíljék a csáp!
Kezdődjék a nász és a tánc!
Ezzel rendhagyó móka veszi kezdetét. Hajnalig tart a tánc, fénylik a Hold, bódul a világ.
De ha’, virrad immár.
A paplan alól álmosan kacsint egy szempár.
Álom ez, vagy valóság?

Talán, ha esténként álomra hajtjátok fejetek, szemhéj függönyötök rejtekében újraindul a mese.

2017.07.24

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett…