Virágok közt, gyertyafénynél

Nélkülük szállnak az évek,
szívünkben, még tovább élnek,
az emlékek halványulnak,
de soha el nem múlnak.

Ha most mindent elmondhatnánk,
hogyan győztük le fájdalmát,
milyenek a gondolatok
hol emelkednek sírhantok.

Messze üzen a gondolat,
a holt lelkek közt kutat,
az idő könnyet törölget,
szorításából már enged.

A félelem nagy magánya,
gyászos dobozba bezárva,
őriz egy végtelen álmot,
ébreszti a valóságot.

Csokorba kötött érzelem,
mely a sírhanton megpihen,
a szív üzenete beszél,
virágok közt, gyertyafénynél.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…