Gyerekjáték itt minden, erről szól az élet,
Homokozva, kacarászva jön az ítélet.
A világ folyton változik, de én magam vagyok,
Valaki mindig távozik, s lesznek újabb nagyok.

Fogócskázzunk, bújjunk össze,
Balgaságtól megtévesztve,
Reménykedjünk újban, jobban,
Szeretetre hívó szóban.

De ez a világ nem ezt játssza,
Gazdagok és pórnép tánca.
Egyszer fenn, egyszer lenn,
szándékosan véletlen.

Hatalomnak libikóka,
Így nő a pénz libidója.
Bolhából elefánt, óriásból törpe,
Küzdeni kár, ez forog körbe.

Aki volt, az most már csak lesz,
s aki van, az már volt, hinta-palinta ez.
Gyerekjáték itt minden, ami volt, az nincsen.
S ami van, az lesz; egy győz, más elveszt.

Kesereghetsz, de hiába.
Ezt a meccset már más játssza.
Hiszen kinek hatalma sok,
Ott a bajok is hatalmasok.

Szíved szorul érte, vágyakozol utána,
De a játékvezető piros lapot oszt rája.
Talán egyszer majd máshol,
Ahol nem szenvedsz nyomástól,
Kinyílik a lehetőségek kapuja,
S gólöröm együtt visz majd minket oda.

Gyerekjáték az élet,
Öltsünk magunkra sárgát, kéket.
Mosolyunkat fessük arcunkra,
Csendesítsük dühöngő harcunkat.

Álljunk be büszkén a sorba,
Mintha így minden rendben volna.
Időnként megfordul a szerencse iránya,
Állj mindig készen az új elindulásra.

 

Budapest, 2018.10.21.

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek…