A fenyőfánk hegyén ott a fényes csillag,
Szép szavakat használjunk, mint… vezércsillag.
A Dicsőséges Atyának adjunk hálát,
Mert segített, hozta a szív diadalát.

Ne feledd, a mennyei fény adja az életet
Az ő neve Jézus, ki sugározza a szeretetet.
Nem leszünk mi a kín zsámolya,
Ha átitat ma a szeretet mámora!

Havas, borús téli estén egy csillag sem ragyog.
Esnek a hópelyhek, fűcsomó és kopasz ág, vacog.

Kinek a szíve e napon is szomorú,
Kinek lelkét elemészti, bánat s a bú,
Kéz a kézben, meghitten, melegségben,
Oldódjon, gyertyalángok rezgő fényében.

Mindig tudni kell, hogy a szeretetben a helyed…
Tanuld meg, hogy aki szeretsz, ott van veled…
Tanulj meg szeretni… de csak önzetlenül szabad,
Tűrd a fájdalmat, és föltétlen szeresd tenmagad.

Karácsonykor teljesedjenek a fények, ízek, mozdulatok
És teljesüljenek a szépséges álmok és a forró csókok.

Fa nagyon szépen díszeleg a szobában
Alatta a sok ajándék letéve, sorjában.
A frissen sült mákos és diós bejgli már az asztalon.
A finom ünnepi vacsorával kezdődik nagy vigalom.

A gyertyák félhomályában csukd le a szemed
Így pergesd le, éld újra a már leélt életed.
Fürödj meg a sugárzó karácsonyi gyertya fényében,
Élvezd az életet szerető boldogságban, békében.

Vecsés, 2012. december 15. – Kustra Ferenc