Karácsony 2009

Csituljon el a sürgés-forgás,

Szédült, túlbódult rohangálás!

Engedjen lelked – szól a harang –

Nem hiába foszlik a harag…

Dermedt csodánk most újra éled.

Est csillagfénye sose téved.

Szívünkben örök igéd égjen,

 

Édes reménnyel töltsön el minket…

Jézus, bocsásd meg vétkeinket!

 

 

Tizenhárom sor Karácsonyra

2013

Törtető hétköznapjaink

Imbolygó hűs hajnalaink

Szütyörgő szürke napjaink

Zötykölődő vonatain

Titkon bennünk őrzött remény

Advent koszorúin a fény

 

Sebbel-lobbal serénykedve

Zizegő papír keretben

Estéről éjre töprengve

Növekedik bennünk a tét

Tömörül lényeggé a lét

 

Éjfelet ütő szent órán

Jézus mosolygó oltárán

 

 

Mindenek álma mély….

/Tizenöt sor 2015 decemberében/

 

Milyen mély körülöttünk a sötétség!

Ilyen gyéren rég pislákolt a fény!

Nehéz, ólomlábakon múló nappalok,

Didergő, tétova gond gyűrte arcokon

Erőtlenül törne át konok árnyakon,

Nem talál utat a mosoly és remény.

Eltűnőben a vigaszt nyújtó érintés…

Kér a kéregető, esdeklőn csak kér….

 

Ágyát veti dobozokból a koldus.

Lőrétől fűtve lassan elbódul,

Mormolja álmában gondját, baját,

Azt reméli, majd vigaszra talál.

 

Megváltó szeretet születendő fénye

Éltető Karácsony igaz értelmével

Lyukas lelkünket foltozza be végre!

 

 

Nincs fönt más….

 

Nemes hangon sírt fel a Remény:

Isten fia érkezett közénk.

Nem fényes, pompás kísérettel.

Családja meghitt, szent körében

 

Fogadta szegény pásztorokat.

Örvendtek együtt a csodának

Nem bőségtől roskadt az asztal,

Termény éteknek azért akadt.

 

Mária mosolya ragyogott,

Áldott Jövendőt ringatott,

S melletttük József virrasztott.

 

 

 

Csak a drága, szent pár….

(Petres Katalin)

2014

 

Csörgő mobilra riadtan ébredünk,

Sietve folyton időre rohanunk.

Alkalmanként mégis megtorpanva:

Kit is kellene meglátogatnunk?

 

Aztán végül csak SMS-t írunk.

 

Délután még e-mail-mezünk,

Rákattintunk több oldalra.

Álmunkban téli napsütésben

Gyermeki örömmel együtt játszunk

A valódi, nem virtuális térben.

 

Szomját az igazi létnek

Zengje karácsonyi ének.

Egyre inkább arra kérlek,

Ne csak csillogó fények,

Tobzódó ünnepi étkek,

 

Pillanatnyi tétova remények…

Áldott, szent pár példáján

Rád találjunk: Örök Áldás.

 

 

Várja gyermeke alszik-e már

 

Végtelen vággyal várjuk a fényt:

Áldott szent este jövetelét.

Rongyolódó hétköznapjaink

Jojózó taposómalmában

Araszolgatunk szédelegve,

 

Gyertyáról gyertyára gyúl a fény,

Egy vasárnapról a másikra

Ragyog fel egyre erősebben,

Mert egész évben ott a parázs

Elmélyülve a lelkünkben.

Kicsiny pislákoló, makacsul

Esdeklőn izzó örök Remény.

 

Angyalszárnyak lobbantják akkor

Lángra, csillagfényt felidézve

Sziporkáznak, szállnak szerteszét

Ismerős dallamok szárnyain:

Kisded született a jászolban.

 

Emberből emberebbé legyünk…

 

Még most sem késő elfogadnunk

Áldott, megváltott jobbik felünk

Rendületlen reményű létét.

 

 

Szent fiú, aludjál

 

Szép álmokat kívánunk

Egymásnak, ha jön az éj.

Napsütésről álmodunk

Tél zord, fagyos sötétjén.

 

Fény fia megszületett,

Isten szent ajándéka

Úgy, mint az ember fia.

 

Angyalok köré gyűltek,

Legendás jó pásztorok.

Utat világító csillag

Diadallal vezetett

Jászolához híveket.

Álmodtak megigazult

Létről, miért Ember teremtetett.

 

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család…