Fahéjas illat úszik a levegőben,
a harang elkongatta már a delet.
Ég felé kinyúló kezek remegőben,
reménnyel várnak egy égi jelet.

A fal sápadt sárga, a szoba üres,
az asztal közepén adventi koszorú.
A lélek mélyén összegyűlt lom tüzes,
egy emlékbe vetített sors szomorú.

Aprócska pillant és a fonal elszakad,
hópehely les be mohón az ablakon.
Lám az idő gyors vágtában elszaladt,
fénynyaláb heveredik le a pamlagon.

Angyalt várok, ki majd rám figyel,
megsimogatja szárnyával a fejemet.
Majd odafönn pár jó szóval képvisel
és nagybetűvel írja majd a nevemet.

Kívánom, legyen mindenkié a szeretet,
ne ismerje ember a testi, lelki, gyötrődést.
Talán át kellene már festeni a hegeket
és tökélyre fejleszteni a törődést.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…