Szelíden, némán sercen a gyufa
És robbanva beindult a lángja…
A gyertyák lobbanó fényével költözzön lelkünkbe a derű,
Éljük át ezt a szent pillanatot, legyen ünnepünk gyönyörű…

Kint a kertben fehér ünneplőbe öltöztek a fák,
A szobai fenyőn díszek, alatta csomagocskák.
Most! Gyújtsuk meg, így gyertyáik gyúljanak a faágakon,
Uralkodjon el az öröm, mosoly fakadjon ajkakon.

Én majd, ha hó is lesz, visszaidézem a múltamat
És gyönyörködve nézem a gyémántosan szép havat…
A fa alatt, már ott van kitéve a sok várt ajándék,
De lehet, hogy nem a sok számít, tán’ fontosabb a szándék!

Kérjük Jézust, vigyen minket a valótlanság világába
Minden rosszat veszítsünk a csábítás illúziójába.
Karácsonyi fényárban a házak és a terek,
Béke és szeretet tölti be… ezek a lelkek.

Sors! Ne érints becstelenül úgy, mint valaha, egykoron,
Mikor én már könnyes szemmel vártam jobb sorsom, ágyamon.
Lélek fényét nehogy elveszítsem csábító illúziódba
Nem szeretnék játszani és veszíteni a te kaszinódba…

Érzitek? Itt vannak a szobában a földi angyalok,
Én kérlek titeket, hogy szeretet-lélekfényt gyújtsatok!
Álljunk közelebb, hogy mindenkinek jusson a fényből,
Ebből a szeretetteljes, Isteni ölelésből!

Kis Jézus, kérünk most mindannyian, áldj meg minket!
Megváltónk, hallgasd meg imáinkat, segíts minket!
Hozz reánk áldást, nagy-nagy szeretetben, nagy békességet!
Hozz, kérlek, erre az elvadult világra fényességet!

Szeretet csillag ragyog fa hegyén, mintha fent lenne az égen,
Kívánok nektek Áldott Karácsonyt szeretteitek körében.

Vecsés, 2013. december 1. – Kustra Ferenc