Kikötő Mesterné! Énnekem
Öröm, hogy kikötődre leltem!
Vágyam, mint egy vihar,
Beléd hatol… Pazar!
Árbocomon lenned… élvezem.

Ágyba visszük az árbocot is,
Beléd is horgonyozok… csakis!
Kutadba áll árboc,
De nem hajóárboc.
Part nem is kell… mi ketten mért is?

Kéjed érintése elsodor,
Szád csókja vágyamat felkotor…
Lepedőn hajózunk,
Finomt’ beléd rakunk!
Élvezet hangok… lelket kotor.

Gyűrött lepedőd, élettenger,
Rajta hullámzott a csóktenger.
Élvezet hullámzott,
Majd összenyálkázott.
Gyűrött lepedőn volt, kéjtenger.

Én még maradnék, de kikötő
Honállomás fékező erő.
Lepedő, mosásba,
Nincs több dolga házba…
Majd új kikötés… tán’ vakmerő.

Vecsés, 2018. augusztus 24. – Kustra Ferenc – íródott: LIMERIKBEN