Posted by
Posted in

Időharc…

Versben és európai stílusú haikuban… Ami elmúlik, Az már az idő foglya. Élet időharc! * Kincses ládika A múlt, nagy időzárral… Van jövőidő. A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen, Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen. Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen… Az idő nyűge […]

Posted by
Posted in

Feladjam?

Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? Sok a körülmény, mi legyen a döntés? Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? Átcsap-e sorsrontó tragédiába És mint senki, mehetek vakvilágba. Ötven éves vagyok és […]

Posted by
Posted in

Fa ló

Siker záloga a szerencse… Ford mondta: hagyja dolgokat folyni, Ha nem tudja azt megváltoztatni. Ö ügyes volt igen jól csinálta, Így ő lett autósok királya. Megvallom, próbáltam én is így És nem lettem sikeres imígy. Pedig jó módszer, talán való, De oly’, mint a trójai fa-ló. A jó öreg ló is alkalmas, Sikert hordozza a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fő a nyugalom!

Rózsa Iván: Fő a nyugalom! A népért éltél, és az igazságért: De a nép tojt rád, és az igazságra… Módosítasz tehát, Istennek élsz ezentúl: S a nép eztán sem néz a hasán túl… Budakalász, 2018. július 11.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kutyák és farkasok

Rózsa Iván: Kutyák és farkasok A szennyből született hatalom idővel egyre szennyesebb; A szenny elönti immár teljesen a testeket és lelkeket; Egyre többet kell hazudniuk, ez egyre kellemetlenebb: Maradok magányos farkas, sosem leszek nyalizó öleb! Budakalász, 2018. július 11.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Idő munkálkodik

Rózsa Iván: Az Idő munkálkodik Összetéped a régi fényképeket, Most már mással hálsz… Az Idő munkásai a múltba révednek: Te magad is emlékké válsz… Budakalász, 2018. július 11.

Posted by
Posted in

Viharban madárdal

Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján.   Villámok sújtanak: Fényesek. Mindenhol sötét köd: Vészjósló. Ki gyáva, azonnal Elmehet. Röppen egy madárraj: Száguldó.   Én mégis hallok egy Éneket. Magas fa tetején Béke van. Veréb dala üti Szívemet: Énekel a világ […]

Posted by
Posted in

Ne légy szomorú

Edit Szabó : Ne légy szomorú Kéklő szemek mély tükrében bánat könnye megeredt, hová lett a boldogságod, lelked mélyén keresed. Szerelmednek a kétsége benned mélyen fúrt utat, szeret-e még a kedvesed, a jövendőben kutatsz. Csillogó könny, tágra nyitott szemekben már biztató, a reménység, bizodalom a távolból látható. Kétségeid messze kergesd, nézz szembe a világgal, szomorúság, […]

Posted by
Posted in

A dombokon…

A TANQ csokrot eredeti „haikus” stílusban írta meg a szerzőpáros… Dombhát is csendesül, Fölötte, vörös felhő áll. Hosszúra nyúlt árnyak… Fűvel cicomázott dombok, Mindenhol szétszórva bokrok. * A távoli dombok, Lenyugvó nap bíborában… Hosszúra nyúlt árnyak… Tanyáznak rajt virágcsokrok, Eldugva sötét bozótok. * A környéki dombság, Bíbortakaróba bújik. Hosszúra nyúlt árnyak… Szállnak az eltévedt csókok, […]

Posted by
Posted in

Nyári alkony

A tanka csokrot eredeti „haikus” stílusban írta meg a szerzőpáros… Alkony széria. Mindennap van, de mind más… Esték melegek. Ezernyi szempár pislog, Sárgás fénnyel hunyorog. * Árnyak még vannak, Kontúrjuk, már életlen. Sötét, feloldó. Hold árnyékában ragyog, Néha egy helyben topog. * Erdő sok fája, Bíborszín kabátjában… Szín, sűrűsödik. De araszolva mozog, Ég leple alatt […]