Posted by
Posted in

Verset írni vagy széket faragni?

„Elpocsékoltam az életből, hatvan-egynehány mihaszna évet, s e nyamvadt rímek helyett is: faraghattam volna inkább széket!” (M.Laurens: Pocsék vers) Egy költő írja: versét “méltatva” inkább faragtam volna széket én, több lenne az, mint verseim szava, hisz nem ér ma semmit egy költemény. Megélni belőle, manapság nem lehet, a vers olvasás, most, hobbi csupán, hisz, nem […]

Posted by
Posted in

Térdepelve I.

Tudod- e, hogy miért hajtod meg a térded, mikor szobrot imádsz és festett képet. Tudod-e, hogy honnan ered a vallásod, vagy csak szolga módra, gyakorolod? Tudod-e, a világ milyen egyszerű, számodra minden érv csak meseszerű, hisz azt sem tudod ki volt Mária, Nem az Isten, hanem Jézus édesanyja. Te imádkozol, végig sem gondolva, vajon miről […]

Posted by
Posted in

Céda az élet…

Céda az élet, de szűzi a mosolya, sem egyik sem másik, nem vezet sehova. Ha akaratod törik, s fantáziád gyenge, lenge öltözéke taszít a végtelenbe. Erős az akarat, dús a fantázia, élet akkor sem felhőtlen, válasza: küzdj meg mindenért, ha nem vagy olyan bátor, hogy mindenkit kiforgass kicsiny vagyonából. A szűzies mosolytól ments meg Uram […]

Posted by
Posted in

Rikoltó hangon…

Rikoltó hangon pergő, vad cimbalom, pedig a halk zene, kellene nagyon, mert fáradt az ész és fáradt a lélek, a harc mindent, mindenkit felemésztett. De él bennünk a jó, él bennünk a szép, mely után vágyunk, oly nagyon rég. Csitulj el végre, háború szava, nyugodj meg végre, te gaz, ostoba! Ki elhiszed, a pénz, a […]

Posted by
Posted in

Ne szórj elém…

Ne szórj elém csak apró morzsákat, nem vagyok galamb, nem vagyok veréb. A szeretet nem csak egy szolgálat, de a legszebb érzés a föld kerekén. Szeress ha tudsz, ha nem hagyj elmenni, a szenvedés nem embernek való. A szeretetet két kézzel kell szórni, így lesz csak hozzád, visszaáramló. Szemedben a tűz mélységeket rejt, filléres örömökből […]

Posted by
Posted in

Kérdés, válasz nélkül…

(Húsvét ünnepének margójára) Vajon mit szólna most a fiú:  kit ma Isten gyemekének hívnak?  Ki szeretetet hintett, s nem volt hiú,  mit a “nagyok” akkor  megtoroltak! Vajon mit szólna most a fiú hitedet látva „dolog időben”? Csak csendben megfordulna s némán tűnne el a ködös végtelenben.

Posted by
Posted in

Szövetség kellene

Vérszerződést kötött,a hét törzs vezére, karját megvágva, kehelybe csorgott vére, fogadták, hittel: együtt és egymásért, de messze van már, ez idilli kép. Szövetség volt, mely szertefoszlott, mindenki a hatalmat szerette, s a holnapot nem nézte! S egymást ölte a magyar, ellenség volt mindenki, ki mást akart. Mint Villon, ki egy méteres kötélen lógva, fájáról, nézte a […]

Posted by
Posted in

Ha, óriás lennél…

Ha, óriás lennél, hagynám, hogy felemelj, s én segítenék, hogy ne tévedj el, hisz a csillagok közt oly sok a lakatlan, szívbe markoló, ha  felhő paplan borítja a tájat, a napsütés helyett. Én soha nem félek, csak téged féltelek. Ha vágtató ló lennél, nem ülnék hátadra, vendégem lennél , friss fűre és zabra, minden nap […]

Posted by
Posted in

Kereszt-utak

Pléh-Krisztus függ ott a kereszten, a nap heve már festéket bomlaszt, de ő bizony kitart, rendületlen, mert hit nélkül a világ nem maradhat. Talpazat kőből, s a kereszt is az, miért nem faragott szobrot rakat a világ, ezekre a helyekre? A hit Bármilyen erős, a fémen nem segít. A virág hervad, a festék mállik, a nap […]

Posted by
Posted in

Hallod!

Hallod! Sokszor hamis az ének, fals futamok, lehangolt zongorán, szennyben, mocsokban a zenének élnek igaz zenészek, kívül a  patrícius pátrián. Nem állsz a sorba, nem lépsz egyszerre? Szövegeidben nincs rejtve a való, zenéd sem jó, nem kerül Isten elébe, hisz nem vagy méltó a “figyelemre”: eb ura fakó! Ha a papír is, toll is az […]