Posted by
Posted in

Mars!

Mars!   Vörös. Mint a szív. Vörös, mint a napsugárjaink. Csábít- az ősatomhoz.   Hát sietve szedd a lábad.

Posted by
Posted in

Már tudom

Életemben először láttam ekkor túl az emberi testen. Ahogy a szépséges arc fölé hajoltam és beletekintettem az égszínkék szempárba, úgy suhant végig rajtam a felismerés: ennél sokkal többek vagyunk. Nem szövetek, szervek, biológiai folyamatok, még csak nem is gondolatok, érzések által vezérelt élőlények. Sokkal többek. A kristálytiszta tekintetből kiolvastam a végtelent. Eleinte csak megmártóztam benne, […]

Posted by
Posted in

Vérbogár

„Kiskanizsa szép helyen van, mert a templom közepett van.” – mondja a népdal, amelyet dúdolgatok éppen. Bennem különösen szép helyen van, a szívem legmélyebb zugában, ahonnét soha, semmi és senki nem fogja tudni kitépni. Fogalmam sincs, tudod-e, hol van pontosan Kiskanizsa, nem tudom, mit hallottál róla. Azt biztosan, hogy sáskáknak hívják az embereket, akik idevalósiak, […]

Posted by
Posted in

Lélek-fény

Lélek-fény   Elmédben születő millió gondolat szívemet ölelő kőkemény boltozat szűntelen átvezet életem útjain dallamod élvezet gitárod húrjain nincs napom, se éjem szűntelen virradat lelkemben remélem egyszer majd felkutat valahol a fényem megtalál, lángra kap körötted a lényem, mindenre választ kap. Nem kell test s érintés szavaddal fonj körül! Nem kell test, érintés! hangodtól felderül […]

Posted by
Posted in

Nem fogadott hívás

Már megint csörög a telefonom. Gyorsan begombolom az ingemen az utolsó néhány gombot, aztán rápillantok a kijelzőre. Anyám az. Már megint. Mivel alig tíz percem van rá, hogy leérjek a buszmegállóba és elkapjam az utolsó olyan buszt, amivel még esélyem van időre beérni az irodába, hagyom a mobilt tovább csörögni. Majd este visszahívom. Kapkodva felhúzom […]

Posted by
Posted in

Betonpaplan

Éles fájdalom hasít a bordáim közé. Időm sincs felfogni, mi történik, már vágódom is előre, arcom könyörtelen gyorsasággal csapódik a betonba. Képtelen voltam akár csak egy kicsit is tompítani földre zuhanásom erejét. Hasogat a fejem. Nem emlékszem, mi történt, hogy kerültem ide, miért rohantam az utcán, és arra sem, miért vagyok most a kemény betonúton. […]

Posted by
Posted in

Háromszínű lelkek

  – Hé, Csílár, add már azt a zöldséget! – szólt rám Gergő hangosan. – Már vagy tíz perce csak bambulsz. – Ne haragudj, csak elgondolkoztam – feleltem szárazon. – Mindjárt kész vagyok. Villámgyorsan szelni kezdtem a sárgarépákat, éles késem hangosan csattogott a tükörsima, saválló konyhapulton. Az egész, hatalmas konyha egy ezüstszínben pompázó, műtőasztal-tisztaságú cellaként […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Fényfonal

Állunk egymással szemben. Csak nézed a bőröm, amit érinteni vágysz, csak nézed a testem, ami templomod lehetne egy rövid időre. Látom a szemedben magamat. Látom a szemedben a nőt, aki itt és most vagyok. A burkot, amiben élek. És most arra kérlek, te is láss! Oszlasd fel a körvonalaimat! Hagyd szertefoszlani a bőröm! Láss a […]

Posted by
Posted in

Nem az utolsók!

  Nem az utolsók!     Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron.     Ha meghalunk: visszamenjünk?