Posted by
Posted in

A SZELLEM SZABADSÁGA

Ráncos arcát elrejti az égbolt. Szürkület kúszik üveghegyen. Barázdát húz sötétben a félhold, nyomvonalat horzsol szememen. Öregedni kellene a tájjal. Fák tövébe szórni kínokat. Kiegyezni félnótás magánnyal, viselni, ki bennem írogat. Nagy elődök orgánumán siklok, dicső szavak morzsáit eszem, mégsem nyílnak előttem a titkok, maradok magamnak – küzdelem. Szétgombolom naponta a lelkem, izzó terhét porondra […]

Posted by
Posted in

Napzárta

Napzárta Az eltévedt nap sugarai Álmosan integetnek Talán találkozunk holnap Majd ők is nyugodni mennek. Múltam árnyai riasztanak Sós tengervíz mossa le bűneim Mulasztásaim gyűjtse kosárba Vigye messzire a tenger árja Tükörbe tekintek lopva keresem Vétkeim szeplői támadtak-e arcomon Fáradtságom okozta ráncaim Elhomályosították-e vágyaim Éreztem, az erőm már lankad,mely Gyakran türelmetlenséget fakaszt Energiám gyorsan fogyasztja […]

Posted by
Posted in

OLYKOR

Néha szavadból fonom meg napjaim, néha úgy hiszed, hiába, nem érted. Néha felszítod rejtőző vágyaim, néha szemedben látszódom keménynek. Néha nincstelenné sarcol a kétség, néha rám húzod lepledet. Színtelen. Néha hiányom az egyetlen érték, néha változol. Mélyen és hirtelen. Néha úgy hiszem; sziget vagyok kavargó tengeredben. Lassan elhiszem; sziget vagy. Metszéspont a végtelenben.

Posted by
Posted in

A tavasz, érkezőben…

(Bokorrímes) Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen, Boldogan röfögnek és túrnak serényen. Visit a sok malac, tanulnak keményen. Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek, Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek… Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek! Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak, És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának! * (Haiku) Hullámos dombsor Legelővel […]

Posted by
Posted in

2013.12.09

Jó volna, ha dohány füstje elillanna, Lenne kristály tüdőnek Sejtes alaplégzés hangja. Jó volna, ha néma küzdelem Nem lenne Sziszifusz a nevem. Jó volna, ha görgetni nem csak önnön bajunk, Lenne feladat más válláról is levenni sóhajunk. Jó volna, ha elhallgatni Nem lenne alkalom, Hogy volt egyszer egy képzelt holnapom

Posted by
Posted in

2016.12.28

Ha csak könny volna, Sóval jéghegyeket oldana; Globális felmelegedés. A könny, Könnyebb. Ordítva Fáj A száj. A lélek Kopár szirtjén Egy kicsi, Üres ház Áll

Posted by
Posted in

Levél Neked, oda

Azt mondták, nem sírhatok, tudod, mert én, vagyis mi nem sírhatunk sosem. Erősnek kell lenni. Ez a szentencia. Hiszen nem is ismertelek. Illetve Téged tulajdonképpen alig. Csak az a fránya múlt, egy legkedvesebb emlék még az óvodábòl, Ő volt a láthatatlan kapocs. Fél éve, talàn kicsit több, a véletlen “gurított” Hozzád, ha fogalmazhatok így. Mi […]