Posted by
Posted in

A természet poétája

A természet poétája Az embert az Isten, a maga hasonlatosságára teremtette A természet minden csodája mit felfog :érzékszervei és a szive A tengerek színes világa,s a szárazföld színes kavalkádja A földünket boritó Nap és csillagok álom utazása, Az illatos virágok,zöld mezők,lombos s fenyőerdők varázsa Az állatvilág bájos, s haragos színes világa Csak érzékszerveinkkel válnak számunkra […]

Posted by
Posted in

Zsuzsi születésnapjára!

Senrjú stílusban… Zsuzsi, harmincnyolc Pont ma! Jé? Hogy megy idő… Múló pillanat! * Van munkád, két szép Gyermeked, meg jó férjed! Családi idill! * Szerelmes férjed. Kutató és madarász vagy! Gyerekek nőnek! * Munkád szereted. Már kaszást is cselezted… Még oly’ sok dukál! * Gyógyírként penna. Bánatra, lélekpárlat. Isten éltessen! Vecsés, 2015. május 24. – […]

Posted by
Posted in

A világ…

Versben és európai stílusú haikuban… A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt, Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… Erre inspirál hőn, a […]

Posted by
Posted in

Minden a helyére kerül

Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Nézek a múltba…

Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra… De nem látom, mert belül belemerengek a múltba… Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok? Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok? Nagy gondolatok letaglóznak, beleveszek az örültségbe! Utoljára még látom, szabad madarak szállnak a kék égbe… Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hátat fordítanék az időnek

Folyvást hátat fordítanék az időnek… Velem szembe percek, persze csak úgy jönnek! Mostanra már megint egy évvel idősebb vagyok… A szembekúszó másodpercek lélekmarkolók! Emlékszem, régen volt mikor zúgott a harang… Az óta fa is korhadt, nincs már csak tárcsahang. Régen a fakopáncs dolgozott egész nap, sőt este… Ma már nem hallatszik, csak éhes fa-szú percegése. […]

Posted by
Posted in

Múltam…

Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem! Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem. Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta, Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta. Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült, Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült. Életemet úgy élem […]

Posted by
Posted in

Csókoljuk a tegnapot…

Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot… Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot? A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük, A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? Az élet pillanatokból áll, de azok nem állnak meg, Velük persze a fájdalom el nem megy, így nem szűnik meg. Maradok… itt élem világfájdalmam, egyidejűleg. Vecsés, 2013. október 4. – […]

Posted by
Posted in

Szikraszóródás…

Sétáltunk, de besötétedett, Így megfogdostam fenekedet! Nem is ellenkeztél, Magadévá tettél… Összehangoltuk fenekeket. Jaj-szók, a számból ki-kilógnak Bennem, képzetek hiányolnak. Jó lenne már kávé, Legalább pótkávé… Veled lenni… közelállónak. Éjtengerbe bújni erdőbe, A ruhád? Kiszedlek előre… Csókolom a szádat, De béka ugrálgat… Futás… élvezet, süllyesztőbe. Szél fútta régi csókok ízét, Hozta, emlékek üzenetét… Többször gondolok […]

Posted by
Posted in

2019.05.21

Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?