Álompaplan, pitypang rét
Neked írok ma mesét
Integet a bóbita
Ébredj Garaboncia!

Ujjpörgettyű, varázs szó
Tündérbukfenc csudajó
Hanna játszik, lelkesen
Miska pedig itt terem

– Hát te ki vagy? Mit csinálsz?
– Vagyok Garabonciás
– Manó vagy Te, miféle?
– Tündér lennék, Te dőre.

– Tündér? Ugyan! Nem hiszem.
Ne viccelj már itt velem.
– Nem viccelek angyalom,
tündérszárnyam mutatom.

Hanna ámul, ily csodát..
– Tenyeremből jöttél hát?
– Kezedben van a csoda,
egész Garaboncia.

– Tündérország,manólak?
A többiek hol bújnak?
– Engem hívtál, ujjbegyen
simítva a könyvemen.

– Könyved, ne már, még az is?
és potyog a könnye is –
Hanna bizony úgy nevet,
mit mond a Miska gyerek.

– De bizony ez nem mókás –
szól a garabonciás.
S mellényéből kivillan,
táblagépen fény csillan.

Hanna felé fordítja
– Nézz csak bele! – szólítja
– Pillantásod erején
Messze szállunk Te meg Én

Varázskönyv a táblagép
Teleportál álomkép
Hanna s Miska elindul
csillagokkal kirándul.