Segélykiáltás!

Amig természetes az élet,
Nem gondolunk rá, -egyszer vége-
Éljük a nap óráit.
Hol tevékenyen, hol üresen.
Hivatkozunk a millió teendőkre.
Pedig, ezek megvárhatnának.
Nem vesszük észre, a betegek,
Öregek, utolsó kiáltásait.
Nem haragosan teszik,
Csak esdeklő nézésükkel.
Elég egy kézfogás,
Egy simogatás, ölelés.
Ilyenkor repülnek, életkedvük megnő.
Van további értelme életüknek.
Igen, a szeretet, életet hosszabbít!

2016.nov.l.

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Gyurjánné Benedek Erzsébet, 75 éves nyugdíjas vagyok. Az irodalmat, történelmet mindig szerettem,…