Az élet tele van, tört-recés szélű törmelékkel,
Mint völgyben… araszoló vize törött kövecskékkel,
Az élet tele van, tört-recés szélű törmelékkel.

A gondok, élet-tengeri konvojban közlekednek,
Ördögök… álca-festett őrhajókkal őrizgetnek…
A gondok, élet-tengeri konvojban közlekednek.

A hajnal mélységei pirkadó látomást mutatnak,
Hajnal szépségei virradó látomásból bukkannak…
A hajnal mélységei pirkadó látomást mutatnak.

Ránk dőlhet egy szép tavasz, vagy jégbe taposhat a tomboló tél,
Izzadhatunk nyáron, az avarhullás csakis túlélést remél…
Ránk dőlhet egy szép tavasz, vagy jégbe taposhat a tomboló tél…

Vajon, lesz itt még aratás? Dolgozunk és majd lesz jövő?
Nagyokat mondani oly’ könnyű és nagyon előkelő…
Vajon, lesz itt még aratás? Dolgozunk és majd lesz jövő?

A kor, idővel előre haladt állapotban lesz,
Öregen, már hiába, pedig… a fene majd’ megesz…
A kor, idővel előre haladt állapotban lesz.

Nekem biz’ már, gyerekkoromban megmondták a régi-jó öregek,
Meglátod, az öregség bajjal jár… már elveszettek a remények.
Nekem biz’ már, gyerekkoromban megmondták a régi-jó öregek.

Legyen végül is jó…
Lét, olyan amilyen!
Mindenért, csak küzdeni kell…

Vecsés, 2018. február 15. – Kustra Ferenc – Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban.  Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána, a 2. és 3. sort egyben. + A HIAfo- ban! (Fordított HIAQ!)