A télről mélázott a szerzőpáros, versben és 3 soros, zárt-tükrös versszakokban…

Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg,
Sok kismadár most, éppen Afrikában csicsereg…
Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkbe,
Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe.

Didergés jön, csak Afrika meleg.
Kismadarak fáznak a szélben.
Didergés jön, csak Afrika meleg.

Nézem a dombokat, jó nagy, fehér paplant húztak magukra,
És innen úgy tűnik, a hó meg szívesen esett halmokra!
Szarvas nézelődve sétál át, éppen az erdőn,
Hallani, száncsengő halkan csilingel a mezőn.

Esik a hó, fagy a világ,
Vigasz szól csengettyűzenében.
Esik a hó, fagy a világ.

Hideg téli nap van, most újra kezd hullani a hó,
Eljött hozzánk és itt marad, egy ideig… fagyapó.
Gyönyörű fehér a táj. Avarszőnyeget is a hó fedi
Sárfoltok és tócsák nincsenek, föld is a havat reméli.

A föld minden porcikája szűz-fehér,
Béke hál tiszta reményben.
A föld minden porcikája szűz-fehér.

Vecsés, 2017. október 1. – Mórahalom, 2018. január 21. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a 3 soros- zárttükrös versszakokat, szerző-, és poéta társam Farkas Tekla. Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána, a 2. és 3. sort egyben.