A fegyver hangos dörrenéssel köpte ki a magját. Majd újabb és újabb dörrenés hallatszott. A lőtéren emelt domb csak felerősítette a hangot, de nem verte vissza. Lövészet volt. A kiképzés újabb eleme.

Tüzet szüntess – hangzott a vezényszó – a fegyverből a tárat kivenni, töltényhüvelyeket összeszedni. Ha végeztek a fegyvert vállra és kisétálunk megnézni, mit is produkáltak.

Nyugodtan készülődött. Kivette és a táskába tette a tárat, majd megnézte nem maradt-e a csőben töltény, bár tudta, hogy csak hármat kaptak fejenként, hiszen a sorozatlövés csak ezután következett majd. De így írta elő a szabályzat. Mikor végzett beállt a sorba és várta az indulási parancsot. Ahogy kiértek a céltáblához – ötven méter – mindegyik katona a saját táblája mellé állt.

Döbbenten látta, hogy a céltábláján egyetlen nyoma sincs a találatnak. Ez hogy lehet. Hiszen a kiképzés során megnyerte a kispuska lövészetet, méghozzá magasan: huszonkilenc körrel. Nem – gondolta – itt csak valami technikai probléma lehet. Hiszen minden úgy csinált ahogy a vezényszó utasította: cél a tábla alsó széle közepe és egyes lövéssel, három lövést leadva: tűz!

Állt a táblája mellett döbbenten. Arra kapta fel a fejét, hogy az őrmester ráordított:
Mit csinált maga? Hova célzott? Ilyet még nem is láttam, hogy 50 méterről képtelen valaki eltalálni a céltáblát! Mi a büdös franc volt ez katona? Mi a büdös franc? Tönkre teszi az átlagot!

Ne ordíts a katonával Imre – szólalt meg a hátuk mögött egy hang – azzal úgyse mégy semmire. Kipróbálhatom én is ezt a fegyvert, hátha a beállításával van valami probléma. Katona, kérem a fegyverét, hátha én eltalálom a céltáblát – mondta mosolyogva a lövészetet felügyelő százados.

Nincs ennek a fegyvernek semmi baja – vágott vissza a z őrmester – hiszen magam állítottam be. A többiek hogyan tudták eltalálni a táblát, csak ez az egyetlen ami üres. Minek kipróbálni? Ez a balfácán úgy látszik lőni sem tud!

Őrmester – emelte fel a hangját a százados – kipróbálom a fegyvert, ha tetszik Önnek, ha nem! Ez parancs! Így jó lesz, ha már szép szóval nem tudjuk egymást megérteni. Azzal nyújtotta a kezét a katona felé és elvette a géppisztolyt. Tárat is kért, no meg az őrmestertől három lőszert. Visszasétáltak a vonalhoz és a százados féltérdre ereszkedett. A vállához szorította a géppisztolyt. Egy pillantást vetett körbe, hogy valaki nincs-e a tűzvonalban, majd leadta a három egyes lövést.

Itt az igazság pillanata – mondta mikor kisétáltak a céltáblához a katonával és az őrmesterrel. A céltábla üres volt. Sehol a találat nyoma. Pedig szinte centiről centire átvizsgálták.

Látod Imre erről beszéltem, nem jól van a fegyver beállítva. Remélem nem azt akarod mondani, hogy vadászként, első osztályú lövőként én sem jól csináltam, ezért nem találtam el a céltáblát. Adni kell még egy lehetőséget a katonának, de másik fegyverrel, mert ennek a beállítása rossz! Azt, hogy mi okozta a hibát nem firtatom. Ezer és egy oka lehet. De a beállítás rossz! Intézkedj, hogy a katona újra lőhessen. Ez parancs! De az új fegyverrel is én lövök először és csak utána a katona. Értetted?

Az őrmester arca vörösben játszott. Szinte alig bírta kinyögni, hogy értettem. Látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog, hogy a katona előtt oktatta ki a százados. Talán nehezményezte is, de nem ez volt az az idő és hely, ahol ezt meg kellett vitatni. A rajgazból újabb fegyver került elő és a próbalövés is megtörtént. Három lövés, mind a tízes körbe. A százados átadta a fegyvert a katonának az őrmester pedig kiosztotta a három töltényt.

A katona gondosan célzott, majd szépen egymás után leadta az egyeslövést. Miután elrendezte a fegyvert és jelentette a századosnak, hogy a lövészetet most befejezte. Kisétáltak a céltáblához. Ami rögtön feltűnt és nyilvánvaló volt, egy tízes és egy kilences kör. De hol van a harmadik. Annak is a táblában kell lennie – gondolta – de helyet adott a századosnak és az őrmesternek az ellenőrzésre.

Huszonkilenc kör – mondta a százados ellentmondást nem tűrő hangon – ugye mondtam, hogy nem a katona a balfácán! Ez a katona egy kiváló lövő, a kispuska lövészeten is bizonyította már.

De én nem látom a másik tízest – replikázott az őrmester – lehet, hogy valamelyik lövés mellément. Én csak tízes és kilences kört látok és az csak tizenkilenc kör.

Jöjjön közelebb őrmester – emelte fel a hangját a százados. Nem igaz, hogy nem látja! Hiszen a tízes kör két összefonódott lyukból áll, ami azt jelenti, hogy egymás mellett, szinte egymásban, két találata volt a katonának. Egy golyó ilyen lyukat csak akkor tudna produkálni, ha visszafordult volna és újra kilyukasztja a céltáblát. Ezt mind a ketten tudjuk, hogy lehetetlen. Nem kell elvitatni a katonától a találatot – zárta le a beszélgetést.

A katona neve mellett, immár másodszor szerepelt a huszonkilenc körös találat. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a bukó táblát egyetlen rövid sorozattal leszedte, megspórolva ezzel néhány töltényt. A lövészet után már a kiváló katona cím is elérhető közelségbe került. Az őrmester soha nem tudta megbocsájtani, a szolgálat ideje alatt, ezt a fiaskót. Talán az idő majd széppé teszi a kellemetlen emlékeket is.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…