(Kínai forma: „Vágyódás délre”:
“Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa – x = végtelen)
Burkomban
Megszülettem én!
Fürdettek, szeretgettek.
De, csak ordítottam én!
Pólya… tekervén.

Ez
Kellett?
Nem vártak,
Korán jöttem.
Sírni sem tudtam.

Sírni sem tudtam.
Korán jöttem,
Nem vártak.
Kellett
Ez?
*

Majd nőttem,
Óvták életem.
Én is óvtam… sajátom!
Körülmények, végletem,
Szorít… érzetem.

Szűk
Bölcső.
Kerestem
Életterem.
Óvták életem.

Óvták életem.
Életterem
Kerestem,
Bölcső
Szűk.
*

Már pólya
Is a gúzsom lett.
Életem, merre mozog?
Mert sikerem, az nem lett!
Létem, fékem lett!

Már
Vívtam
Harcaim.
Ön hibákból
Tudást szereztem.

Tudást szereztem
Ön hibákból.
Harcaim
Vívtam
Már.
*

Bátoros
Életrohanás…
Évek, sorban suhantak!
Mozdulatom, csak állás…
Tépős szakadás…

Sors
Sodort
Felnőttként.
Voltam fenn s lenn.
Romba dőlt létem.

Romba dőlt létem.
Voltam fenn s lenn.
Felnőttként
Sodort
Sors.
*

Múló lét,
A suhanásban
Nem, fényre derülést hoz!
Mi jó volt életútban?
Hogy mozdulatlan?

Lét
Fogytán.
Mennyi még?
Vajh’ éltem-e?
Tán’ csak léteztem?

Tán’ csak léteztem?
Vajh’ éltem-e?
Van-e még?
Fogytán
Lét.
*

Most már, nincs
Múlt, mi segíthet.
Hosszú élet, vajh’ kincs-e?
Születtem és mozdultam,
Senki sem voltam!

Vecsés, 2017. december 9. – Szabadka, 2018. április 24.– Kustra Ferenc – A kínai formát én írtam, alá a tükör apevákat, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:”Vajh’ éltem-e?”