Meséltem Eszterkének,a kezdetekről.

Kezdete van a nagyvilágnak,az embernek,fának,nyulacskának.Nem mindenki emlékszik a

kezdetekre,én sem.Főleg,mikor újra visszajövünk,van aki érzi,embrió korában: Én,vagyok!

Az a 9 hónap? Maga a paradicsom!Ringató meleg,és tudni: odakint várnak!

Az élet? Küzdés,munka,rohanás,szenvedés,néha kis öröm.Megismered a járás,látás örömét,

felfedezed a kiskertet,a mezőt,erdőt,meleget ad a család,az óvó közösség.

Kanyargós utak várnak,de ha kitartasz,célhoz érsz,de ha néha elmégy,az otthon melege,szeretete vár.

Megtanulsz,amit kell,de azt is,hogy élj a közösséggel,a barátokkal,elszakadni,de vissza vágyni a

kis faluba,városba,ahol felnevelődtél.Vár,idővel egy másik család,ahova befogadnak,és befogad a

nemzet,a földrész,a nagyvilág,ahol több milliárd ember él,a csillagokon túl? Szép nyári este,

kéz a kézbe,lehet gondolni,mi is van ott? Karácsonyok,szánkózás,virágszedés a réten,és

mártózni a tóban,járni újra az erdő útjait.Nem lehet mindi karácsony! Egy nap?

Ott hagyod a szüleidet,felnőtt lettél! És újra kezdet van,egy közös élet kezdete,ami pár év múlva

egy újabb kezdet “elindítója” lesz!

Mikor a kezedbe veszed,a kis babádat,ő is újra végigjárja az utakat,de mindig  hazatalál,te is

mikor szüleidnek viszed a rózsacsokrot,a hatvanadik házassági évfordulójukra.Akkor ők is

a közös kezdetekre gondolva,csókolják egymást.

Varga Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. A mindennapi életben pénzüggyel, közgazdasággal foglalkoztam. 1960 óta írok sokfélét: verset, novellát,…