Kegyetlen játéka
rideg életemnek,
rabja lettem megint
álnok szerelemnek.

Kihült szenvedélyen
újra lobbant szikra,
szép emlék árnyéka
fátylat vet a múltra.

Nem is olyan régen
azt ígérted nekem,
amit adni tudok
elfogadod tőlem.

Mégis csak játék volt
pokoli ígéret,
kíméletlen, hazug,
fondorlatos vétek.

Irgalmatlan szívvel
dobtad el szerelmem,
részvétlen hazudtad
hogy még akarsz engem.

Maradék időnket
méreggel itattad,
szerető szívemet
messze hajítottad.

Mentségedre írom
józan ítéleted,
belátom hogy együtt,
veled nem élhetek.

Lopott csókok hamván
esdeklem, könyörgöm,
lelkem kínban fetreng
s szeret mindörökkön.

Hiába szeretném,
feledni nem tudom,
gyötrő éjszakákon
csak veled álmodom.

Idő és távolság
gyógyítja a lelkem,
arra kérem Istent
adja hogy feledjem.