Csak Te láthattad arcomon
– hiszen nincs több ily make up –
mit lázasan fest a gyönyör
s lepelként terül rám a kéj
ziháló éjszakán söpör
a vágyam a holdudvaron –
és csak Te hallod sikolyom.

Csak Te láthattad arcomon
– más elől mindig rejtve volt –
mit szemérem burkolt, titok
voltam, s megfejtettél engem –
lehullt lepel, hát eldobod,
már nem titok; még nem tudod
– hogy nem lesz több ily make up –