Ölelő csendben, nyikorgó ágy
Őrzi a kedves melege.
A lepedőn hagyott régi vágy –
Idea kínoz – Szeret-e?
Magányos képzelet, megszokás,
Nincs már ünnep, és régi láz.
Hangosan üvölt a szuszogás;
Szakadó életet vigyáz.

Nős embert szeretni oly nehéz,
Gyűrött párnáján gond hever,
Mit az asszony nyűgje csak tetéz –
Az életünk méz és teher
Látom, már ráncolod homlokod;
“Cafka, ki nős embert szeret.”
Ármány vétóz tulajdonjogot;
Hisz szeretem a férjemet.

(vers az előítéletről)