Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság
(Wim Wenders: Távol és mégis közel)

Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami…
Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az idő nélküli dimenzió. Ez nem a mi világunk, de az egyetlen világ, amelyben élni igazán érdemes…
Az angyalok oly távol vannak tőlünk, és mégis közel. Egy más dimenzióban élnek, nem értjük a szavaikat: mit súgnak, sugallnak nekünk… Azt, hogy éljünk szeretettel telibb, emberibb világot, s akkor ők is közelebb kerülnek hozzánk, mi pedig Őhozzá…
Ilyen egyszerű ez… Szeretet szeretetet szül, gyűlölet gyűlöletet. Megértés megértést szül, meg nem értés meg nem értést. Értjük egymást?!
Valamikor rend volt a világban. Fent volt a fent, és lent a lent; kint volt a kint, és bent volt a bent. Az igazak uralkodtak és a jók, ők voltak egyben az erősebbek is… Most az erőszak uralkodik a világban, de erőszak mégsem egyenlő az erővel!
Súdrák hiszik magukat brahminoknak… Milyen jó a feltétel nélküli kérdezést elutasító, a világot egyszerűnek felfogó bárgyúság! Milyen jó nekik: a lelki szegényeknek, mert övék a Földnek országa…
Elindultam vándorútra, hogy csodát lássak. De nem leltem sehol csodára; biztos, mert oly nagyon akartam, már erőltetetten is. Csodákat csak spontán találhat az ember, akár Ember Fiára is akadhat…
Ember fia egyben Isten fia is, angyalokkal körülvetten. Ülj oda közéjük, telepedj le melléjük! Halld meg szavaikat, mit súgnak, sugallnak neked! Itt a Földön is…

Budakalász, 2019. január 5.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…