Az ősznek könnyei

Őszi erdő, de csodállak,
szememnek ez már káprázat.
Hogy tudsz mesevilág lenni,
színeiddel így tobzódni!

Mintha egy szép festményt látnék,
mit művész vásznára fest.
Valóság ösvényét járom,
ott méla csend lesz a párom.

Lombod alatt megpihenek,
erőt gyűjtök a lelkemnek.
Kiteríted levélsátrad,
hogy sokáig legyen árnyad.

Őszbehajló falevelek,
titeket én nagyon szeretlek.
Ne hulljon még könnyeitek,
még gyönyörködöm bennetek.

Kozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy…