Jégvirágok

Mélyrepülésben a hőmérő higanyszála
Csizmát húz az utcára merészkedők fázós lába
Belebújnak a bunda mélyébe
Beleharapnak a tél örömébe
Lassan fehér lepel borul a városra
Így gondjainkat a hó alá rejthetjük
Nem gondolva arra, mit hoz a jövő
Ha a hó elolvad,s a tavasz végre eljő
A lelkek bugyraiban születik a remény
Egy új európát szülhet a választási eredmény
Hamar leszáll az est kedvünk lekonyul
Körülnézek: az ég gyorsan beborul
Lassan a szürkületben eltűntek az ablakok
Elszenderítettek fájó gondolatok
Sorban értesültem jó barátok haláliról
Könny csordult ki szememkből a fájdalomtól
Ahogy félálmomból szemem résnyire kitárult
A külvilág előttem ablak-jégvirágoktól bezárult
Behúnyva szememet közös múltunk eseményei
Történések, találkozások kedves emlékei
Fájó szívem emlékkönyvébe raktároztam
S fehérlő jégvirágok koszorújába zártam

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…