Magamban keresem…

Magamban keresem, ami nincs meg benned,
nekem sincs igazán… még helyre kell tennem
szétdúlt dolgainkat, kimondott szavakat,
tisztára sikálni a mocskos napokat.

Legalább magamhoz közelebb lehetnék,
válságos tegnapok után mást szeretnék,
már csak könyékig ér kinőtt méltóságom,
magamnak megtartom – holnap felpróbálom.

Minthogyha elveszett volna a folytatás –
zavartan feszengek, most minden olyan más,
muszáj elkezdenem – zsörtölök magamban,
nem várhatok tovább itt a zűrzavarban.

Keresztet vethetek az elmúlt időre
sarkán félrekopott lelketlen cipőre…
kapkodom a lábam, utam hosszan mérem
régi önmagamat hátha utolérem.

2019.01.02.

Ligeti Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Miért is írok verset?Szeretem a verseket!Megérintenek. Valamit adnak nekem, miközben gondolataim zsongó…