Élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Ármin. Ármin már majdnem három éves volt, a naggyá cseperedés határán állt. Volt neki egy kicsi, zöld barátja, Rokkó, becsületes nevén Brokkoli. Bizonyos körökben (például zöldségek között) Brokkoli nem is volt olyan kicsi, inkább nagynak számított. Bongyori, sötétzöld hajkorona keretezte arcát, teste karcsú és halványzöld volt. Barátságos, huncut mosolyát már messziről meg lehetett ismerni. Ármin és Rokkó a spájzban ismerkedtek össze, és egyből kölcsönös volt a szimpátia.

Na, a délelőtt folyamán már együtt is játszottak! Brokkoli elég belevaló barátnak tűnt. Jártak énekversenyen, ahol Brokkoli volt a mikrofon, és együtt zengték el a „Virágéknál ég a világ…” kezdetű nagysikerű dalt, a refrén végére különösen, hangsúlyokkal ráerősítve: „je-ce-fi-ce, bumm-bumm-bumm”, mely aztán sok-sok visszatapsolást eredményezett. Ezt követően voltak fodrásznál, ahol Rokkó haja megkurtításra került, a legújabb girbe-gurba hajvágási divat szerint Ármin mester keze által. Elmentek autóversenyre is, megnézni a Ferrárikat, hogy hogyan száguldanak, s mikor az egyik versenyző betegség miatt kénytelen volt kiállni, Árminnak kellett beugrania a helyére Brokkolival, a kormánykerékkel együtt. Na, itt aztán volt kalandjuk rendesen, az egyik hajtűkanyarban majdnem kisodródtak, mert Ármin csak az utolsó pillanatban forgatta el erőteljesen balra Rokkót… A nagy izgalmakat egy étteremben pihenték ki, ahol Ármin befalt egy nagy adag sült krumplit ketchuppal, barátja pedig megtanult késsel-villával enni egy jókora tál milánói makaróni elfogyasztása közben.

Ebéd után ellátogattak az Operába, Ármin most kapott ott állást Apa mellett, ő volt a rumbatökös. Mikor a darab a csúcspontjához, a latin-amerikai karneválhoz ért, Ármin csak rázta-rázta nagy beleéléssel Brokkolit. A vastapsot követően volt Brokkoli kalap is – a Huginak különösen jól állt, illett a zöld kezeslábasához. Bár őt nem töltötte el olyan nagy örömmel ez a felismerés… Anyának is készült fülbevaló Rokkó egy-egy göndör hajtincséből, majd megkérdezte Ármin cimboráját, hogy lenne-e kedve eljátszani vele a nemrég megismert Gombamesét. Barátja igenlő válaszára a fél plüssállat-család: egérke, nyuszi és sün Balázs egymás hegyén-hátán bepréselődött az eső elől Brokkoli bongyori kalapja alá.

A nagy vihar után segítettek Anyának takarítani, melynek folytán Brokkoli olyan lelkesen és precízen törölte végig a polcokat, hogy bármelyik jóravaló tollseprű megirigyelhette volna azt! Csak úgy szállt a por jobbra-balra a szobában! Játszott a kis barát búgócsiga szerepet is, Ármin állítása szerint egészen jól tudott pörögni-forogni a kobakján, egészen addig, amíg véletlenül be nem szédült a kanapé alá. Ezt követően, kis pihenésképpen, Rokkó beállt a virágárus kofa elé, hogy Ármin meg tudja venni különleges zöldrózsa-csokorként a Mama születésnapjára. Le is volt nyűgözve a nagymama! Ilyen különleges ajándékot ő még sohasem kapott! S az illata… – mennyei volt. A sok kaland végén Brokkoli önkéntes legyezőként nyújtott hűsítő szolgálatot Ármin és az egész plüssállat-család számára.

Éppen kellemesen csapkodta Rokkó a langyos levegőt ide-oda, mikor egyszercsak Ármin ráébredt, hogy nagyon kell pisilnie. „Ó, mindjárt jövök, várj meg!” – mondta zöld barátjának és leültette őt a kanapéra. Kiment a fürdőszobába. Mert a nagy, majdnem háromévesek már nem bilibe pisilnek, hanem igazi, felnőtt WC-be! Vidáman, dudorászva elvégezte dolgát, majd megkönnyebbülten indult vissza a nappaliba. De mikor visszaért, váratlan dolog fogadta. Brokkoli eltűnt… Hiába kereste, kutatta mindenfelé a szobában, hűlt helye volt. Nem volt sem a polcon, sem a fiókban, sem a kanapé alatt. Még a kedvenc rejtekhelyeit is kikémlelte a szennyeskosárban, illetve a függöny mögött, de sehol semmi. Csak egy zöld, bogyós hajtincsét hagyta ott Rokkó az egyik párna alatt.

Ármin igen elszomorodott. Mindenképp meg szerette volna találni barátját, ezért benézett a hálószobába, a dolgozószobába, és kiment a konyhába is. Hátha cimborája csak megéhezett. Ismerős illatok szálltak a konyhában, s Ármin furcsa gyanút fogott. Miután váltott néhány szót az éppen ebédet főző Anyával, rádöbbent, Brokkoliból leves készül… Kitört belőle a sírás, s meleg könnyei sűrű sorban csorogtak le arcán. Tudta, hogy egyszer ez lesz barátjának a sorsa, de már most nagyon hiányzott neki zöld cimborája! Anya vigasztalta, szeretgette. S miközben jólesően finom brokkoli-illat töltötte be a konyhát, Ármin Anya karjaiban hüppögött.

Ekkor még nem tudta, hogy nem örök a búcsú. Mint ebéd után kiderült, Brokkoli hagyott neki egy levelet… Nem is akármilyet: szép, almazöld papírra írt üzenet volt nagy, smaragd betűkkel, és az alján ott volt Brokkoli ujjlenyomata hitelesítésképpen, így mindenki tudta, hogy tőle származik. Barátja a levélben kérte, hogy ne szomorkodjon, ne itassa az egereket túl sokáig. Hiszen eljön még ő látogatóba, álmában. De öltözzön fel szépen, mert együtt mennek a Brokkoli Bálba! Méghozzá sötétzöld Cabrióval!

„Na, az lesz még csak a jó móka!” – kacagott fel Ármin, s cinkos tekintetet váltott Anyával. Mivel mielőbb találkozni szeretett volna cimborájával, Rokkó hátramaradt hajtincsével a markában már gyorsan el is helyezkedett Anya mellett a kanapén, és álomra hajtotta kis fejét. Már nem is gondolt semmi másra, csak a sötétzöld Cabrióra, és arra, hogyan fújja majd Brokkoli bongyori, és az ő aranyszőke tincseit a frissítő menetszél.

Rumy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. 1990-ben születtem Székesfehérváron. Hivatásomat tekintve gyógypedagógus vagyok.Az első irodalommal kapcsolatos meghatározó élményeim…