Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra.

Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy éves, nem aludt egész éjszaka. Éjfél körül, már negyven fokos volt a láza. Éjjel háromkor, muszáj volt az orvosért menni. Szerencsére, nem messze lakott. Kiderült, a bölcsödébe szedett össze valamilyen vírust. Így, biztos nem viheti gyerekek közé. Az is igaz, itthon sem maradhat vele, hiszen holnapra le kell adni a havi zárást. Este is, tizenegyig dolgozott, mivel itthonra is hozott munkát. Most jött rá, két órát sem aludt. Férje éjszakás. Reggel hatig dolgozik, utána alszik. Mire Ő hazajön, neki már az irodában kell lenni.

Akkor, hogy legyen?- tette fel magának a kérdést. Az a fránya telefon is! Két éve leadták az igénylést. Ha reklamál, azt a választ kapja, van akinek sürgősebb! Rá néz az órájára: fél öt. Természetesen, megoldásnak maradnak a szülei. Milyen jó, hogy anyja nem dolgozik.

Időközben, betekint a két alvó fiúra. Egyik már hét éves , iskolás és nagyon okos, önálló. Egyedül megy az iskolába. Ő zárja a lakást, amikor apjuk éppen délelőttös. Ez a szerencséje, mivel a váltó műszak miatt ritkán nincs itthon reggel. Ez jár eszébe, közben készíti a tiszta ruhát, reggelit nekik. Még megírja férjének a levelet:

” Drágám! A kis Ildi beteg lett, éjjel orvost kellett hívni, elvittem anyámhoz. Jenőkét vidd el az óvodába, Lacikát pedig engedd el az iskolába. Azért, nézd át a táskáját, minden benne van-e ami erre a napra szükséges. Este későig dolgoztam, nem számítottam rá, hogy reggel nem lesz rá időm.”

Fél hat. Gyorsan öltözik. Hál Istennek, Ildikónak már lement a láza. Óvatosan felöltözteti az alvó gyereket is. A pijamára húzza rá a ruhát, ráadja a bélelt kezes-lábast. Belecsavarja a kis plédbe, hiszen ölbe viszi. Majd apját megkéri, jöjjön még el egy pár ruháért./Milyen jó, hogy már Ő is nyugdíjas./Végre elindulhat. Tíz percre van a villamosmegálló. A hó már elolvadt, de a pocsolya alatt még jeges az út. A gyerek pedig nehéz. Egy rossz lépés és már a földön is van, de a kislányt erősen tartja maga előtt. Érzi, vérzik a térde, de ügyesen térdre esett. Ez most nem számít, csak az, a gyereket erősen tartotta maga előtt, így nem esett semmi baja. Időközben megérkezik szüleihez, igaz, még hátra van a két emelet megmászása. Valósággal beesik az ajtón. Eldarálja mondani valóját, és rohan is tovább. Szalad, megint szalad. Elment az orra előtt a villamos. Most, mi lesz? A munkahelye, öt megálló távolság. A következő villamos, csak tíz perc múlva jön!-Mi neki, az az öt megálló? Elindul gyalog. Liheg, majd meg fúl. Nem kap levegőt. Érzi, vége, nincs tovább. Ekkor, valami történik! Egy gyönyörű kis angyal hajol felé, közben rázogatja:

Nagyi, Nagyi, mi történt? Rosszúl vagy? Kinyitja a szemét és rádöbben, ez csak egy rossz álom volt. Vagy még sem?…

Tudod, kis unokám, azt álmodtam, mikor anyádat vittem betegen a dédihez, és elestem vele, hogyan sikerült az ölemben tartani. De, ez már nagyon régen volt, több mint ötven éve.

 

 

 

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…