Ha meghaltam, és tudom, és tudod, hogy meg fogok halni.

Én tudom, és tudod, hogy nem veszek levegőt,

És tudom, te tudod, hogy víz alól nézlek.

Ha meghaltam, tudod minden könnyem neked adom.

 

Ha meghaltam, Én, mint ember csak többször halva,

Halottan hiányzik majd, hogy vigasztaljalak.

Persze hogy is vigasztalhatnálak a halálom miatt,

Ha meghaltam, hisz eljött az utolsó halálom is.

 

Ha meghaltam, és halott leszek, könnyen fogok lélegezni.

Lélegzek majd, tüdőmet a benne lévő ürességgel megemelem,

Óvatosan csúsztatom bordáid közé, sóhajtok.

S Én, meghalva lélegzek majd, míg te élőn fuldokolsz.

 

Ha meghaltam, már tényleg sötét lesz. A fény beszökik pilláim közé.

Nem mar az árnyék, nem vakít az éjfél.

Ne zárd be az ajtót, tárd ki az ablakot, hiába sírsz.

A nappali sötétség szívről-szívre jár.

 

HA meghaltam, már nem fogom félni a csendet.

Majd nem lesznek éjjeli órák, nem lesz magányos hajnal.

A hangtalan szilánkokat kihúzom mellkasomból,

Elejtem őket, míg fölötted szállok. Ne félj, ez csak Csend.

 

Ha meghaltam, és szívem holt lesz, nem lesznek már dobbanások.

Nem érzem már ahogy lüktet, nem fáj, szúr, vagy zúzzák porrá.

Nem ölelik hamis szavak, nem görnyedek súlya alatt.

Ha nem lesznek már dobbanások, a Te lüktetésed lesz a leghangosabb.

Balázs Kamilla Manna az Irodalmi Rádió szerzője. A teljes nevem: Balázs Kamilla Manna, de barátaim és családtagjaim csak…