Klotz Mária: Örömmámor

Zord tél telepedett a tájra, hullott a gyémánt hó a házra, a macskánk csöpp orrára.
Imádott rozoga faszánkóm a padláson várta, mikor kerül már a meredek domb oldalára.
Megrázta magát Holle anyó, hófehérre szórta a világot, meseszerű képet készített.
Alkotásként szemléltem a csillogó hó-virágot, amelyet a fakerítésre díszített.
Néró kutyánk visítva ugrált, farkát csóválva élvezte a vakító hófehérséget.
Kati néni a szomszédból átkiabált néhány meleg szót, csak kedvességet dalolt.
Ó, de mennyei a téli szépség, ezüstösen csillogó káprázatos fényesség.
Boldogságtól hahotázva, hidegtől arcom kipirulva, lelkem csupa tündérség.
Anyukám a fejemre kucsmát nyomott, húztam a faszánkót, ujjongva énekeltem.
Nem érdekelt, hogy zimankóban meneteltem, fel a dombra sebesen lépkedtem.

2018. december 27.

 

 

Klotz Mária az Irodalmi Rádió szerzője Klotz Mária vagyok, szívesen írok, énekelek és fotózom. Gyakorló (német nyelv és…